Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

178 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes kérdés, hanem egyedül az képezi, h. a hatályában meg nem táöröklés madott végrendelettel szemben, — melylyel felp. részére az inKntelesrész gatlanok tulajdonjoga, alp. részére pedig ugyanezen ingatlanok korlátozása, holtig tartó haszonélvezete rendeltetett, — mennyiben érvénye' sülhet felp.-nck az a kereseti kérelme, h. alp. haszonélvezeti joga a hag\^atéki ingatlanok fele részére korlátoztassék. Minthogy pedig azzal a ténynyel szemben, h. felp. a végrendeletet érvényében meg nem támadta, sőt az abban javára rendelt örökséget, t. i. a hagyatékhoz tartozó összes ingatlanokat tulajdonul elfogadta, felp.nek nincs joga arra, h. alp.-nek a végrendeleten alapuló haszonélvezeti jogát mint reá nézve kedvezőtlen részt mtámadja és kisebb terjedelemre szoríthassa, mert felp. csak azt követelhetné alaposan a végrendelettel szemben, h. az ö törvényes osztályrészét sértő rendelkezésben hatálytalannak kimondassék és h. a neki szánt és hátrahagyott házastárs haszonélvezeti jogával megterhelt örökség Ajándékozás helyett részére minden tehertől ment köteles rész kiadassék: ugyanés köteles rész. azért mindkét alsóbirósági Ítélet mváltoztatásával felp.-t a keresetül köteles rész tel elutasítani kellett. haszna. 18599. Curia: Az id. tórv. szab. 7. §-a értelmében a végrendelet a szükségöröküs kötelesrészét, hacsak az idézett szakasz utolsó bek. ben emiitett kitagadási okok fenn nem forognak, amilyeneknek fenforgása az I. r. alp.-re vonatkozólag nem is állíttatott, nem érintheti s ennélfogva a kötelesrész a szükség örököst értény es végrendelet létében is feltétlenül, törvénynél fogva megilleti, a melyről az örökhagyó halálával a végrendelet daczára szabadon rendelkezhetik s a melyre harmadik személyek érvényesen jogokat szerezhetnek. Az N. a. végrehajtási jkv. szerint felp. az I. r. alp. t néh. atyja után megillető örökségre s ekként ennek kötelesrészére is 1896. decz. 21-én, tehát a néh. G. P. hagyatékának 1896. decz. 29-én tartott tárgyalását megelőzőleg végrehajtási zálogjogot szerzett s annak alapján a nevezett alp.-t megillető örökösödési igény birói érvényesítésére a D. a. végzéssel feljogosittatott. 1. r. alp.-nek az 1896. decz. 29-iki hagyatéki tárgyalás alkalmával tett az a kijelentése, h. atyja végrendéletében mnyugszik, annak hagyatékából semmit sem követel s arról egészen, tehát őt törvémTnél fogva feltétlenül megillető kötelesrészröl is, a mely szabad rendelkezés alá tartozó vagyoni érdekét képezte, minden ellenszolgáltatás nélkül a 2. és 3. r. alp.-ek javára teljesen lemond : az emiitett alp.-ek irányában ajándékozást állapit meg, akik mint megajándékozottak felj>.-nek az ajándékozó ellenében az ajándékozást megelőzőleg jogerősen megitélt és megállaptitott követeléseért, az általuk örököli vagyonból az I. r. alp. kötelesrésze, mint ajándékozott érték erejéig, amelyre felp. előzőleg már végrehajtási zálogjogot is nyert, felelősséggel tartoznak, mely felelősségük az előadottaknál fogva megállapítandó, s tekintettel arra, h. a perben a kötelesrész mennyisége mhatározva nem lett: az elsőbiróságot a kötelesrész mennyiségének megállapítása tekintetében további eljárásra s ebben a kérdésben, valamint tekintettel arra, h. a perköltség iránti rendelkezés a végitéletre tartozik, a perköltségre is kiterjedő uj itélet hozatalára utasítani kellett. (900. máj. 31. 771.)