Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

146 CSALÁDJOG. Törvényes született gyermekeknek jogosait érdeke, a törvényes származás leszármazás,vitatásával szemben, köztekintetekből is kellően megvédessék; Házastársak ebből pedig (inként következik, h. ha az elsőbiróság a törvényes különélése számazást vitató felp. részére esküt itél s az utóbbi ez ellen az alatt született ítélet ellen nem él felebbezéssel, a másodbiróság arra, h. felp. gyermek tör- javára az elsőbiróság Ítéletét mváltoztassa, még az esetre sem vényessége. lehet hivatva, ha az előterjesztett bizonyítékok alapján részéről Esküvel való az eskü alkalmazását mellőzhetőnek találná; a másodbirósátr tehát bizonyítás, az elsőbiróség Ítéletének rendelkező részét egyáltalán helytelenül Hivatalból változtatta meg hivatalból akként, h. felp. keresetének feltétlenül való felülvizs- helyt adott s így a másodbiróság ítélete annak rendelkező részére gálát czéljd. nézve ezekből az okokból szükségképen, de annak az ügy érdemére vonatkozó érveléseire nézve is mváltoztatandó és e tekintetben is az elsőbiróság ítélete volt hhagyandó felhozott indokai alapján és főleg azért, mert a pernek egybehangzó és egymást kiegészítő adatai, a törvénytelen származás megállapítására vonatkozó perekben követett bírói gyakorlat szerint is, helyesen fogadtattak el részbizonyitékul arra a döntő körülményre nézve, h. felp. a gyermek fogamzásának időszaka előtt nejével nem érintkezett (900. márcz. 7. 6705.). Házastársak 18537/a. Cüria : A felp. és 2. r. alp. közt illetékes (gyházi különélése bíróságuk előtt lefolyt válóper irataival s a per során kihallgatott alatt született tanuk vallomásaival bizonyítva van, h. az 1891. márcz. .'!-tól gyermek tör- fogva, a mely napon 2. r. alp. férje — felp. — házát elhagyta vényessége. és Szt.-Erzsébetre költözött, felp. és 2. r. alp. többé egy községben nem lakhattak, — h. 2. r. alp. az egyházi bíróság ama mhagyásának, h. felp.-sel az életközösséget állítsa vissza, nem tett eleget és h. felp. és 2. r. alp. a válópör egész folyama alatt, a mely per az egyházi főtörvényszék 1894. aug. 3-án kelt ítéletével nyert befejezést, egyáltalán nem érintkeztek. Megállapíttatik, h. a törvénytelen származásúnak kimondatni kért I. r. alp. 1893. decz. 23 án született s igy fogamzási ideje 1893. évi febr. 20-tól jun. 22-ig terjedő idósazkra esik, s h. felp. az 1893. évi nov. 28-án tartott tárgyalás alkalmával az egyházi bíróságot nejének — 2. r. alp.-nek — előrehaladott terhességi állapotára figyelmeztetvén, 2. r. alp. az alkalommal beismerte, h. egy hammersdorfi legénytől van teherben. K. István, K. Mária tanuk különösen pedig R. János lelkész mint tanú vallomásai 2. r. alp.-nek az egyházi bíróság előtt tett ezt a beismerését támogatják. Mindezeket egybevetve a<zal a körülménynyel, h. a válóper iratai kétségtelenné teszik, h. 2. r. alp. férje (felp.) iránt konok gyűlölettel viseltetett: a törvényes vélelemmel szemben elegendő bizonyíték van arra, h felp. a 2. r. alp.-sel a kritikus időszak alatt nemileg nem közösült, miért is teljes bizonyíték előállítása végett az 1868: LIV. t.-cz. 236. §-a értelmében erre a tényre nézve felp.-nek a pótesküt mítélni, — annak le vagy le nem tételétől függőleg a keresetnek helyt adni, avagy azt elutasítani, s ekként mindkét alsófoku bíróságnak ítéletét is mváltoztatni kellett, stb. (901. márcz. 28. 6960/900.)