Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

CSALÁDJOG. 141 sitva van, mindaddig, mig a nő ennek megváltoztatását az ille- Házassági tékes hatóság utján ki nem eszközli (11865/79. T. cs. 1879. 25.) vagyonjog. 18532. Curia: Habár jogszokás folytán a nem nemes osz- Közszerzetályhoz tartozó férj is, mint honoratior, főszerzőnek tekintendő a nény honoratudomány vagy közhivatal folytán a házasság tartama alatt szer- tioroknál. zett vagyonban ; a jelen esetben azonban felp.-nek közszerzemény iránti joga meg volt állapitandó; mert alp., ki a házasság kötésekor 1878. máj. 11-én a déli vasút társaságnál mint kiadó évi 96Ü frt fizetéssel volt alkalmazva és 1880. jun. 1-től kezdve évi 568 frt 32 krral nyugdijáztatott, nem viselt olyan közhivatalt, melynél fogva nejének közszerzői minősége, a törvényes szokás vagy gyakorlat alapján kizártuak volna tekinthető ('• 01. szept. 18.' 4091.). 18533. Curia: A felebbezési bíróság felp.-t a keresettel azért Szerződéses utasitotta el, mivel a hitbér követelésére jogositott felp. nem te- hitbér. kiüthető olyan hitelezőnek, a ki a hitbért kötelező által életében tett ajándékozást sikerrel mtámadhatná s az ajándék értéke erejéig hitbér követelésének kielégitósét jogosan követelhetné. A felp. keresetének elutasítására felhozott ez az indok téves, mert a keresettel az alp. és T. J. között létrejött ajándékozási jogügylet érvényessége mtámadva nincs, és mert ugy a törvényes, mint a szerződéses hitber a nő házassági hűségének díjazása lévén, ez puszta ajándéknak nem vehető s igy a szerződéses hitbérnek mind kötelezése, mind érvényesítése a visszterhes szerződésekre fennálló szab. szerint lévén mbirálandó, a hitbérnek érv. szerződéssel lett kötelezése mellett a kötelezett összeg a hitbérre kötelezett fél vagyoni terhéül szolgált s mert figyelembe véve azt, h. a hitbéri követelés a felp. férje és alp. között ajándékozási szerződés létrejötte idejében jogilag már fennállott, oly tények pedig meg nem állapíttattak, melyeknél fogva felp. a hitbérhez való jogát vétkessége miatt elvesztette volna, a felp. hátralékos hitbér követelésére nézve is alkalmazandó az a jogszabály, h. a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében már fennállott tartozását a mennyiben ez az ajándékozás egyéb vagyonából ki nem kerül, az ajándékozott vagyonból kifizetni tartozik. Ezekhez képest alapos felp.-nek az a panasza, h. a felébb, bíróság anyagi jogszabályt sértett meg annyiban, a mennyiben elutasította a lakás és félkert használatának egyenértékeként érvényesíteni czélzott követelésével és pedig annál inkább, mert helyes a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, h. a felp. és elhalt férje között a hitbérre vonatkozóan kötött szerződés annak létrejötte idején külön alakszerűséghez kötve nem volt és szóbelileg érvényesen megköttethetett (99. szept. 15. I. G. 246.).