Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)
CSALÁDJOG. 127 önálló vagyonnal nem biró fiu az apa beleegyezésével vette el ne- '894-: XXXI jét és a fiu egész t> vékenységét az apai vagyon megmunkálásában, t-cz. vagy az apai üzletben ennek érclekében és vagyona gyarapítására • 102- §• érvényesiti, a különélésre kényszerült nő pedig vagyontalan ésA n° ideiglekeresetkpptelen, a nő tartása iránti kötelezettség a fiu apját is ter- n^s tartása, heli. Minthogy pedig- a meg nem támadott s a felülvizsgálati eljárásban már ez oknál fogva is irányadó tényállás szerint, felp.-t alp. fia az alp. apa beleegyezésével vette nőül s a folyton és egyedül alp. üzletében foglalatoskodó és alkalmazásban levő fiu a nejével való együttélés ideje alatt apjától a házasfelek megélhetésének biztosítására 200 korona havi fizetésben részesittetett, a mi a házasfelek elkülönzése óta a fiu teljes eltartására változtattatok ugyan át, de a házassági együttélés ideje alatt élvezett fizetést elfogadva, abból a férj szükséges ellátásán felül a megitélt havi 30 korona a feleség részére legalább is megmarad, a felébb, biróság nem sértett jogszabályt, midőn a fenforgó körülmények mellett alp.-t a fia nejének járó tartásra nézve kötelezettségben állónak kimondotta és a felp. ideiglenes külön tartására szükséges havi tartási összegben marasztalta és pedig annál kevésbé, mivel a tényállásból nem tűnik ki, h. alp. csak vitatta volna is, h. ő felp. eltartását, egyéb kötelezettségeit is számba véve, saját illő megélhetésének veszélyeztetése nélkül nem teljesíthetné. Igaz ugyan, h. a tényállás szerint felp.-t ez idő szerint szülői tartják el, de annak vagyontalansága és keresetképtelensége megállapittatván, az, h. őt saját szülői részesitik tartásban, a férj és annak apja tartási kötelezettségén nem változtat (900. decz. 22. I. G. 499.). — Azonos: Curia: 99. nov. 4. 383. 18503. Curia: Alp. azt panaszolja, h. felp. csak azt kérvén keresetében, h. alp. addig köteleztessék a különtartás fizetésére, mig felp.-t vissza nem fogadja, minth. alp. felp. visszafogadására késznek nyilatkozott, a felébb, biróság alp. marasztalásával a kereseti kérelmen tul terjeszkedett, de meg felp. alp. házát önkényt hagyván el, a külön tartást az oknál fogva, és még azért sem jogosult követelni, mivel alp. késznek nyilatkozott őt visszafogadni. E panasznak azonban nincs megállható alapja: mert a felébb, biróság Ítéletének a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásában azt állapítván meg, h. közvetlenül az utolsó szétválást megelőzően alp. felp.-t tettleg akként bántalmazta, h. az hosszabb ideig ágyban fekvő beteg lett, nemcsak, hanem h. alp. nejét még eme beteg állapotában is tettleg bántalmazta, amig egyfelől felp. különtartás iránti igényének elvesztése nélkül e bántalmazások következtében a közös háztartást elhagyni jogosult volt, addig másfelől a visszahívásnak engedni nem tartozott; és mert ily körülmények között a felebbezési biróság az anyagijog szabályait nem sértette meg, midőn alp.-t; ki a házas együttélés mszakitását indokolatlanul előidézte, felp. külön eltartására kötelezte (901. jan. 18. 542/900.). 18504. Curia: Jogszabály ugyan, h. a nő férje vagyoni viszonyának mfelelő ellátást van jogosítva férjétől követelni, de
