Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

1. A kir. Curia 63. számú polgári döntvénye. Az egyházaknak, egyházi testületeknek s egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, úgynevezett holtkézről szóló törvények, nevezetesen az 1498: LV. és LXV., az 1647: XVII. s az 1715: XVI. törvény czikkek és különösen az ország erdélyi részeire vonatkozóan az Apr. Const. I. rész. 1. czimének 10. és I. rész. 6. czimének 2. czikke a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Indokok: Az 1647:XVII. törvényczikk jóváhagyta I. Lajosnak 1351. évben II. András törvényének megerősítése alkalmával hozott törvényét, mely szerint világi birtokoknak egyháziak részére elidegenítése megtiltatott s ezzel kapcsolatosan megujittatott az 1498 : LV. törvényczikk, miből nyilvánvaló, hogy a holtkézről szóló tiltó törvények rendelete I. Lajos 1351. évi, II. András 1222. évi aranybulláját megerősítő végzeménye záradékának, az ősiségi intézmény alapját képező 11. §-ára vezetendő vissza. A holtkézi törvényeknek az ősiségi intézménynyel közös forrásból eredete e törvényeknek s intézménynek szoros összefüggésére mutat; annálfogva nem szenved kétséget, hogy az emiitett törvények az ősiségi intézménynek védelmére és megerősítésére szolgáltak. De hogy a holtkézről alkotott törvényeknek főczélja az ősiségi intézménynek s a korona háramlási jogának védelme volt, bizonyítja az 1542 : XXXIII. törvényczikk is, melylyel a királyi és szabad városoknak nemesi birtokok szerzése, az ország szent koronája sérelmére levőnek nyilvánittatik, azért, mert a községnek adományozott birtokok, örököseik soha ki nem halván, soha sem háramolhatnak a kir. ügyészre (fiscusra), valamint az ország erdélyi részére vonatkozóan az Apr. Const. I. rész 1. czimének 10-ik és I. rész 6. czimének 2-ik czikke is, melyekben ingatlan javaknak az egyház vagy az egyházi rendhez tartozók számára szerzése, egyenesen, mint a királyi jognak vagy valamely törvényes örökösnek sérelmére levő tiltatik. Régibb joggyakorlatunk is a holt kézről szóló törvények főczéljául az ősiség s a királyi jog (jus regium) megóvását tekintette. így pl. a 481. számú döntvényben (de causis ad invalidationem fassionum ex praejudicio 48.) annak okául, hogy világi jószágok holt kezekbe ne jussanak, az mondatott ki, hogy ilyen jószágok a kir. ügyész (fiscus) örökösödése alól örökre el ne vonassanak. Ezekből következik, hogy az ősiség s a koronát régibb törvényeink szerint illetett háramlási jog eltörlésével megszűntek azok a tényleges Márkus. Tárgymutató az I—XI. kötethez. 19