Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

76 KÖTELMI JOG. Vaspálya évi 630 frt, illetve havi 52 frt 50 krban megállapítani s alp.-t kártérítési ennek fizetésére 1887. szept. 18-tól kezdődő időre a rendelkező kötelezett- rész szerint kötelezni kellett. A periratban előadott tényállás szeséfie- rint felp. fizetési és lakbér-illetményeit még folyton élvezi. Ep ez oknál fogva ki volt mondandó az, h. a kártéritéskép megállapított s már lejárt részletek összegéből alp.-nek az 1897. szept. 18-ka utáni időre felp. részére fizetés és lakbér fejében kiadott összegeket joga van levonni. Ép ezen okból csak általánosságban volt kimondandó, h. felp.-nek fizetés és lakbér czimén kiadott összegek a megállapított kárösszegbe beszámitandók lesznek és pedig azért is volt ez ugy általánosságban kimondandó, mert valószinü, h. felp. amaz illetményeit ezen Ítélet hozatala után is húzza, az után felveendő összegek inennjnsége pedig előre meg sem állapitható. — Pécsi tábla: Az Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét abban a felebbezett részében, a melylyel az eljáró tsz. felp.-t keresetének 630 frt kárösszeget meghaladó részével elutasította és alp.-t felp. javára 60 frt perköltségben marasztalta, nemkülönben a melylyel az irodaátalányból előlegezett 24 frt összeg megtérítésére kötelezte, hhagyja; egyéb felebbezett részében pedig megváltoztatja s alp.-nek csupán a felp. irányában fennálló kártérítési kötelezettségét állapítja meg, azonban felp.-t kárának számszerű megállapítására irányuló keresetével és igy keresetének az elsőbiróság által megítélt 630 frt kárösszeg iránti részével is ezúttal elutasítja. Tekintve, h. az 1874 : XVIII. t.-cz. 1. §. szerint, ha valaki valamely vaspályaüzemnél testi sérülést szenvedett, azért az illető vaspályavállalat, ha csak be nem bizonyítja, h. a sértést elháríthatatlan esemény, vagy harmadik személynek elhárithatlan s a vaspáhyatársulat által meg nem akadályozható cselekménye s vag}r végül a sértettnek önhibája okozta, a sérülést szenvedettel szemben annak bekövetkezett káraiért felelős; tekintve továbbá, h. ugyanazon czikk 2. § szerint, a vaspályatársulat kártérítési kötelezettsége mindazon vagyoni hátrányokra is kiterjed, melyeket a sérült személy a sérülés következtében ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségből vagy keresetképtelenségének csökkenéséből szenved ; tekintve végül, h. az idézett czikk 9. S4 szerint a kártérítés követeléséhez való jog a sérüléseknél a baleset bekövetkeztétől számított 3 év alatt elévül: azért arra is figyelemmel, h. alp. nem is állítja, miszerint felp. sérülése az alp.-t mentesítő körülmények folytán következett be és h. a megejtett szakértői szemle szerint felp. eddig viselt állásával járó teendőinek többé meg nem felelhet s keresetképessége ez által mindenesetre csökkent — ki kellett mondani, h. alp. felp.-nek kártérítéssel tartozik. A kár összegére nézve azonban a felp.-t és pedig a kilométerpénz czimén követelt 480 frtra nézve, az elsőbiróság által felhozott indokoknál fogva, a további 630 frtra nézve pedig ezúttal azért kellett elutasítani, mert felp. nem czáfolta meg, sőt beismerte, h. eddigi állandó fizetését és lakbérét alp. a baleset után a mai napig teljes mérvben kiutalta s azt felp.-t épen ugy, mint a baleset bekövetkezte előtt fel is vette; minthogy pedig az