Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. 35 takarékpénztár által A. Gy. helyett, tulajdonjogának fentaríása Óvadék, mellett, a m. kir. állampénztárnál a magy. északnyugoti vasút Letét, építési óvadékának czéljaira 232.000 frt névértékű koronajáradék Óvadék jogi kötvény volj leteendő. Ezen megállapodás folytán alp. takarék- természete. pénztár az emiitett értékpapírokat, tulajdonjogának — a kir. kincstárt kivéve — minden más, harmadik személy irányában való fentartása mellett, A. Gy. helyett a magyar-északnyugati vasút engedélyezési, illetve építési óvadékául a C) a. miniszteri leirat, valamint a 37656/96. sz. rendeletre hivatkozással alp. birtokában levő elismervény szerint 1896. jun. 23-án az engedélyokirat alapján, A. Gy. által a kir. kincstár iránt vállalt kötelezettségek teljesítésének biztosítására, a magy. kir. állampénztárnál tényleg letette. Ezek szerint kétségtelen, h. alp. takarékpénztár a kérdéses óvadékot egyenesen a magy. kir. kincstárral szemben kötötte le s igy erre az óvadékra nézve kifejezetten a kincstárral lépett jogviszonyba: kétségtelen továbbá, h. az óvadékra nézve — a kincstárt kivéve — minden más harmadik személy irányában tidajdonjogát határozottan fentartotta s igy nyilt kifejezést adott annak, h- erre az óvadékra nézve a kincstáron kivül senkivel mással jogviszonyt nem létesít s végre kétségtelen az, h. alp. takarékpénztár ezt az óvadékot az engedélyes A. Gy. által a kincstár irányában az engedélyokirat alapján vállalt kötelezettségek teljesítésének biztosítására tette le és igy ez az óvadék csupán azoknak a kötelezettségeknek a biztosítására szolgál, melyek a kincstár irányában teljesitendők. Mindezekből pedig természetszerűen következik, h. a ké déses óvadékot, melyet alp. kifejezetten és egyedül a kincstár irányában kötött le, kizárólag a kincstár veheti igénybe és arra senki más, tehát felperes sem tarthat igényt. Az A. Gy. és felp. közt 1897. márcz. 14. létrejött B) a. szerződés ezen a jogi helyzeten mit sem változtatott. A. Gy, mint engedélyes, ugyanis az E) a. engedélyokirat 21. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően az F) a. alapítási tervezet s G) a. alapszabályok értelmében megalakította a magy. északnyugati h. é. vasút r. t.-ot, amely társaságra az engedélyokirat alapján őt, mint engedélyest megillető jogok és kötelezettségek változatlanul átmentek Felp. társulat tehát, mint engedélyes jogutód, a kincstár irányában köteles volt az engedélyokiratban a pálya kiépítését illetőleg megszabott kötelezettségeknek eleget tenni és a kincstár részére ezen kötelezettségek teljesítésének biztosításául szolgált az alp. által lekötött óvadék. Amennjnben tehát felp. társulat ebbeli kötelezettségének meg nem felelt volna és a vasutat ki nem építette volna, a keresk. miniszternek az engedélyokirat 10. §. alapján joga lett volna a részére és nála letett óvadékot a pálya kiépítésére felhasználni. Ez az eset azonban felp.-nek saját előadása szerint be nem következett, mert a pálya általa kiépíttetett és az óvadék a miniszter által fel nem használtatott. Alp. takarékpénztárnak akkor, midőn A. Gy. helyett a kérdéses biztosítékot a magyar-északnyugati vasút építési óvadékául letette, a cautio czéljára való tekintettel nem lehetett ugyan kétsége az iránt, h. a*