Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX. ság megkeresett tkvi hatósághoz foganatosítás végett a végret. cz. hajtási kérvénynek a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátott 137. §. példányát mellékletek nélkül teszi át, kétségtelen az, h. a tkvi Végrehajtási hatóságnak a foganatosítás alapjául csak a végrehajtást elrendelő zálogjog be- végzés szolgál, illetve ennek a tartalma az irányadó. Következésjegyzése örök- képp a foganatosításra vonatkozó ezen rendelkezésekre való tekinlött [hagyó- tettel abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre mányozott) örökség vagy hagyomány utján szállott, de még az ő tulajdonául ingatlanra, be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, a foganatosítás végett megkeresett tkvi hatóság az elrendelő végzés alapján tartozik eljárni és tkvi akadály szempontjából csak azt vizsgálhatja, h. a megkereső végzésben örökhagyóként megnevezett eg}rén a megjelölt ingatlannak tkvi tulajdonosa-e. E szerint, ha a megkereső bíróság a végrehajtást az örökhag}róként megnevezett egyén nevén álló és örökség vagy hagyomány utján a marasztalt félre szállott ingatlanra rendelte el, a foganatosításnál tkvi akadályról szó nem lehet, és a bejegyzés a 138. §. értelmében foganatosítandó. Különben, h. a végrehajtást elrendelő bíróság bírói hatáskörrel bir arra nézve, h. a végrehajtás elrendelése vagy folytatása szempontjából előtte az örökösi vagy hagyományosi minőség- kimutattassék, és azt kimutatottnak elfogadja, az kétségtelenül kitűnik az 1881 : LX. t.-cz. 14., 15. és 16. §-ainak rendelkezéseiből, melyek szerint az ott részletezett esetekben ugy a végrehajtatót, mint a végrehajtást szenvedőt, illetőleg az örökösöknek ily minősége a végrehajtást elrendelő bíróság előtt tanúsítandó, s a végrehajtást elrendelő bíróság ehhez képest jár el a végrehajtás elrendelése vagy folytatása tekintetében, amiből önként következik, h. a jogutódlás kérdése a végrehajtást elrendelő bíróság által a végrehajtás elrendelésénél vizsgálandó. A végrehajtás elrendelése tehát a fenforgó vitás esetben már maga azt tanúsítja, h. a marasztalt félnek az örökség vagy hagyomány iránti joga a végrehajtást elrendelő bíróság előtt kellően ki lett mutatva, mert a bíróság a végrehajtást anélkül el sem rendelhetné. (Kelt, a Curia polgári szakosztályainak 900. febr. 23. tartott teljes-üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápr. 6. tartott teljes-ülésben. Vonatkozással a temesvári tábla 4. sz. és a marosvásárhelyi tábla 5. sz. polgárjogi teljes-ülési döntvényeire. X. sz. döntvény.) 143. §. 18099. Curia: A végrehajtási törv. 143. §-ával megszabott Végrehajtás eljárásnak kizáróan abban az esetben van helye, ha az ingatlan osztatlan in- tulajdonjoga a tulajdonostársak javára határozatlan arányban van yatlanban. bejegyezve ; minthogy pedig a vonatkozó tjkv. hiv. másolata szerint a vajdahunyadi 701. tjkv.-ben foglalt ingatlan tulajdonosaiként a tulajdonostársak nem határozatlan arányban, hanem csakis az osztatlan állapot, vagyis annak kitüntetésével vannak felvéve, h. a tulajdonostársak között az ingatlanok természetben meg nem osztvák, és h. azokat közösen használják, ennélfogva a tulajdoni arány megállapítása czéljából merőben szabályellenesen folyamatba