Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KERESKEDELMI TÖ11VÉNV. 177 h. a csatolt 2. 7. a. kötvényen és a váltón levő számoknak, 1875: XXXVII. valamint a díjösszeg és a váltóösszegnek, továbbá a biztosítási t.-cz. dij esedékességének és a váltó lejáratának megegyező voltából, 485. §. s végül a Trieszti általános biztosító-társaságnak a kereseti vál- A bizt. szertón látható pecsétjéből kétségtelen, h. a kereseti váltó azonos zödés megszüazon váltóval, melyet alp. a Trieszti általános biztosító-társaság nése. részére a 2 7- a. kötvény szerint megkötött biztosítási ügylet folytán fizetendő biztosítási dij fedezetére állított ki, minélfogva felp., aki a váltó birtokához nem váltójogi átruházás utján jutott nem tekinthető a váltó oly harmadik birtokosának, kivel szemben a váltó eredeti birtokosa ellen megtehető kifogások érvényesíthetők nem volnának; s tekintve, h. alp. a kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyította azt, h. cséplőgépjét 1898. jan., tehát jóval a biztosítási szerződésnek 1898. aug. 23. való hatályba lépte előtt eladta, mivel szemben felp. azt, h. alp.-nek az eladott cséplőgépen kivül más cséplőgépje is volt, bizonyítani meg sem kísérelte ; s tekintve, h. a biztosítás tárgyát képező cséplőgépnek eladása folytán alp.-re nézve azon érdek, mely miatt a biztosítási ügylet a szerződés szerint köttetett, megszűnt, a biztosítótársaság pedig koczkázatot nem viselt, ennélfogva felp.-nek a cséplőgépre eső — felek által megállapított — 27 frtot tevő biztosítási dijhoz igénye nem lehet, miért is erre vonatkozólag felp.-t keresetével elutasítani, ellenben a fenmaradó 41 frt 28 kr. tőke s járulékai megfizetésére alp.-t annyival inkább kötelezni kellett; mert a cséplőgépre eső biztosítási dij levonása-után fenmaradó összeg megítélését kifogásaiban nem ellenezte. (99. jul. 4. 9075.) 17718. Budapesti keresk. és váltótsz.: Felp. biztosítási A bizt. szerz. szövetkezet az A) B) C) a. csatolt ajánlatokban kitünteti bizto- megszűnése. sitási dijat, mint egyszersmind tagsági dijat követeli alp.-tői. Nem Szövetkezeti vitás peres felek közt, h. az i) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási biztosítási szerződés 1895. jan. 11. a B) a. ajánlat alapján meg- dija. kötött biztosítási szerződés 1895. máj. 24. lépett hatályba és h. e két ajánlat alapján létrejött biztosítási szerződés után fizetendő dijak tekintetében az a megállapodás jött köztük létre, h. azok a biztosítási szerződés egész tartama alatt minden év szept. 1. fizetendők. Nem vitás, h. a C) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés 1895. máj. 16. lépett hatályba és h. az e biztosítási szerződés után fizetendő dijak minden év máj. 15., vagyis a szerződés hatályba lépte napján fizetendők, végre nem vitás, h. a kereseti összeg a második biztosítási évre vonatkozik. Alp. azt vitatta, h. a biztosítási szerződések az által, h. a második évi biztosítási dijat a lejáratkor nem fizette, hatályukat vesztették és így felp. a fenn nem álló biztosítási szerződések után dijat nem követelhet, de ha követelhetne is dijat, az esetben is csak az A) és B) a. ajánlatok alapján megkötött biztosítási szerződések után követelhetné a biztosítási dijnak azt a részét, amely 1896. jan. 1-től, illetve 1896. máj. hó 24-től szept. l-ig terjedő időre esik. vagyis amikor a biztosítási dij fizetendő volt. A K. T. 485. §. Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XI 12