Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)
168 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875 : XXXVII röl az 0. I. számlájára szállíttattak be s azok értókét 0. I.-val t oi. jóhiszeműen felszámolhatta. Ezekhez képest, minthogy igazolást 439. §. nyert az, h. a per tárgyát képező terményeket az alp. czóghez Raktározási tényleg a felp. szállította be: minthogy továbbá a fentebb 2. a. ügylet. megjelölt ügydöntő körülményekre a F. I tanú vallomása oly részbizonyitékot nyújtott, a mely a felp. által leteendő pótesküvcl aggálytalan teljes bizonyító erőre emelhető, s a felp. részére megítélt póteskünek letétele esetére az alp.-t marasztalni, a póteskü le nem tétele esetén pedig a felp.-t keresetével egészben elutasítani kellett — Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokokból és azért, mert a K. T. 439. §-a értelmében a közraktári vállalat köteles ugyan a nála letett árukról közraktári jegyet kiállítani, de a közönséges raktározási vállalat, a minőről a jelen peres esetben szó van. a neki beraktározás végett átadott árakról raktárjegyet kiállítani a törv. által kötelezve nincs, alp. pedig a perbeszédeiben maga azt adja elő, h. a kereseti terményekről felp.-nek raktárjeg}Tet ki nem szolgáltatott, az áruk feletti rendelkezési jogot tehát nem a raktárjegy birtoka, hanem raktározási jogügyletből kifolyólag a beraktározott megillető jogosultság adja meg és igy alp. nek az az érvelése, h. felp. a kereset tárgyát képező árukra vonatkozó raktári jegy birtokában nem lévén, azokat már ez okból sem követelheti, annál kevésbbé bír alappal, mert felp. az árukra vonatkozó alp.-i átvételi elismervénvek birtokában van és alp. nem bizonyította, h. azok jogtalanul kerültek felp.-nek birtokába. (900. máj. 1. 53.) 468. §. I7704L Budapesti tábla: A biztosító-társaság ügynöke, ha a Biztositáí-i társaság részéről szélesebb jogkörrel felruházva nincs, már álláügynök jog- sánál fogva a biztosítási ajánlatok átvételére s beküldésére nézve köre. a biztosító megbízottjának tekintendő. Ebből pedig következik, h. az ajánlatot tevő az ügynökkel szemben az ajánlat elküld'1 sét feltételtől teheti függővé és a vonatkozó kikötés a társaságot mint megbízót kötelezi, akár tudott róla, akár nem. Ezt a jogszabályt a megállapított tényállásra alkalmazva, a tábla is helyesnek találta a felébb, bíróság Ítéletének elutasító rendelkezését, mert az alp. részéről joghatályos ajánlat nem tétetett, illetve a feltétel be nem következése folytán az ajánlat hatályát vesztette. A kifejtettekkel szemben nem érdemel figyelmet a felp.-nek a K. T. 468., 472. §-aira és arra a jogszabályra fektetett érvelése, h. az irott szerződéssel egyidejűleg történt, de azzal ellenkező szóbeli megállapodásnak kötelező ereje nincs, nem érdemel figyelmet azért, mert az idézett jogszabályok tényleg létrejött szerződést vagy legalább joghatályos ajánlatot feltételeznek. (900. febr. 15. II. G. 1.) Biztosítási 17705. Budapesti tábla: A biztosítási feltételek G) p.-ja ajánlat. szerűit a biztosítás tartamának első 4 évén belül véghezvitt öngyilkosság akár szándékosan, akár öntudatlan állapotban tett cselekmény eredmény legyen az, a biztosító kötelezettségét meg nem állapítja. Ez a kikötés pedig a K. T. rendelkezéseivel ellentétben nem áll, mert a biztosítás kezdetének meghatározása a
