Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

TELEKKÖNYVI RENDTARTÁS. 135 kibocsátott 1870. évi tkv. rendeletben is a jogosság alapelve Telekkönyvi (Legalitiitsprincip) igen kiterjedt mérvben van érvényre emelve, rendtartás. Ugy az 1855-iki, mint az 1870-iki rendelet is a tkvi birót nem 65. §. csupán annak vizsgálatára kötelezi, h. a bejegyzési kérelemnek Előjegyzés. alapul szolgáló okiratok megfelelnek-e az előirt alaki kellékeknek, hanem jogszerzésre irányuló ügyleteknél bizonyos határig kötelességévé teszi azt is, h. hivatalból bírálja meg azt a kérdést is, h. a bemutatott okiratokba foglalt jogügylet az anyagi törvény szempontjából érvényes-e vagy sem ? és amennyiben a felek által előterjesztett okiratokból kitűnik, h. a bejegyzési kérelem alapját tevő jogügylet nyilván érvénytelen, azt a 69. §. értelmében elutasítani köteles. Korábbi jogunk szerint az a szerződés, mely szerint az adós a kölcsön kamatja fejében ingatlauának haszonélvezetét köti le a hitelező részére, ha az ingatlan a hitelezőnek átadatott, zálogbirtokot létesített. Az ősiségi nyiltparancs 19. §-a a jövőre nézve az ingatlanok elzálogitásának ezt a nemét eltörölvén, az ilyen zálogbirtok létesítését czélzó minden szerződést, s kifejezetten ezeknek a szerződéseknek azt a nemét is, mely szerint az adós ingatlana haszonélvezetét kamat fejében engedi át a hitelezőnek, feltétlenül semmisnek jelentette ki, s az ősiségi nyiltparancsnak ez a rendelkezése az ideigl. törv. szabályok I. R. 20. §-a szerint a hazai törvények visszaállítása után is hatályban maradt. Ezek szerint kétséget nem szenved, h. a tkvi biró olyan okirat alapján, amely az ilyen semmis szerződésről állíttatott ki, semmiféle bejegyzést nem rendelhet el. Téves az a felfogás, mintha ilyenkor a szerződésnek csakis az a része volna hatálytalan, amely az ingatlannak ilynemű elzálogitására vonatkozik, s h. ettől függetlenül érvényben maradna a tőkére nézve kötött kölcsönügylet, téves pedig azért, mert a felek nem kamat nélküli kölcsön iránt szerződtek, s ekként a hitelezőnek átengedni kivánt az a jog, h. kamat fejében az ingatlant haszonélvezze, nem mellékjog, s nem mellékes kikötése a szerződésnek, hanem az ingatlan haszonélvezete itt a tőke használatának átengedéséért adott ellenszolgáltatást képezvén, az mint ilyen, a szerződésnek lényeges alkateleme, amelynek elestével mi alap sem forog fenn arra a feltevésre, h. a szerződő felek a kölcsönszerződést e lényeges hatarozmánya nélkül is fentartani kivánták volna, amiből nyilvánvaló, hogy itt a tőke és kamat tekintetében létesült megállapodás oly egységes jogügyletet képez, mely természete szerint bármelyik lényeges alkatrészének elestével egészben szűnik meg. Igaz ug}^an, h. a szerződés egészben semmis lévén, joga van mind a két félnek az előbbi állapot visszaállításához, s ennélfogva a hitelezőnek is kétségtelen joga van ahhoz, h. a semmis jogügylet alapján adott kölcsöntőkét az adóstól visszakövetelje, ez a joga azonban nem alapul az okiratba foglalt szerződésen, hanem az éppen ellenkezően abból a körülményből származik, h. a szerződés hatálytalan, s ennélfogva a szerződésről kiállított okirat e szempontból sem lehet alkalmas tkvi jogok szerzésére. (Kelt, a Curia polgári szakosztályainak 1899. decz. 15. tartott