Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

ÖRÖKLÉSI JOG. 131 Gy. és Z. A. tanuk azt vallották ugyan. h. örökhagyó azt jelen- Végrendeleti tette ki. miként szóbelileg kiván végrendelkezni, az ellenkérdé- öröklés, sekre adott feleleteikben azonban a végrendelkezésnél jelen volt Szóbeli végtöbb tanú vallomásával egyezően azt tanusitották, h. örökhagyó rendelet. akkép nyilatkozott, h. gyermekeivel akar valami rendet csinálni. Örökhagyónak ez a nyilatkozata nem felelvén meg a fentebb idézett törv.-szakasz által a szóbeli végrendelkezésnél határozottan előszabott emiitett alaki kelléknek: örökhagyónak megtámadott szóbeli végrendeletét érvénytelennek nyilvánítani kellett. A szóbeli végrendelet megdőltével a törv.-es örökösödésnek lévén helye, az elsőbiróság utasítandó volt, h. a hagyatéknak a törv.-es örökösödés szabályai szerint való átadása iránt és a perköltségre nézve uj ítéletet hozzon. (900. okt. 11. 5199.) 17641. Curia: A végrendeletet részben is lehet érvénytelen- Végrendelet nek kimondani és az Ítélet hatálya csupán a perben álló felekre részleges érterjed ki. Az a körülmény tehát, h. a kiskorú B. Gy. perbe nem vénytelenitése. idéztetett, pusztán azt a következményt vonhatja maga után, h. annak irányában, a végrendeletet érvénytelennek kimondani nem lehet; az a körülmény pedig, h. a végrendelet kiskorú B. Gy. irányában érvényében megmarad, nem szolgál akadályul arra, h. a végrendelet érvényessége á perben álló felek irányában megbiráltassék és a perben álló felek öröklési igénye a kiskorú B. Gy. javára tett hagyomány épségben hagyásával a végrendelet, esetleg a törv. alapján szabályoztassék. (900. márcz. 27. 4739/99.) 17642. Curia: A végrendeletben a hitbizomány felállítására Hitbizományi vonatkozó feltétel, minthogy az arra szükséges királyi jóváha- helyettesítés. gyás megtagadtatott, lehetetlenné vált; miután a lehetetlen feltétel nem létezőnek tekintendő: e feltétel nem teljesítése vagy nem teljesithetése a végrendelet hatálytalanságát nem vonja maga után, hanem az öröklés kérdésében az örökhag3Tónak a végrendeletben kifejezett akarata az irányadó. A végrendeletből kitűnik, h. örökhagyó összes ingatlan vagyonát, a hitbizomány felállítása által, a nevét viselő család megnevezett fiu tagjainak s ezek leszármazói birtokában kívánta a család részére biztosítani. Xem szenved tehát kétséget, h. az örökhagyó ebből az okból tett rendelkezésének, minthogy a hitbizomány fel nem állíttathatott, a törv. által nem tiltott s igy megengedett olyan öröklési jogintézménynek az alkalmazása felel meg, mely mellett a hagyomány tárgyát képező ingatlanok a család fitagjainál minél tovább megtarthatók. Ennélfogva abból, h. a hitbizomány feállitható nem volt, sem az nem következik, h. a hitbizománynak szánt ingatlanok, a hagyományt közvetlenül az örökhagyó után átvevő hagyományosok korlátlan tulajdonaivá váltak, sem az, h. azokra törvényes örökösödés esete állott volna be; hanem az, h. e végrendeletben helyettesitettek, hitbizományilag helyettesitetteknek tekintendők, ítélkezési gyakorlatunk szerint, csak a közvetlen következő első helyettesitett örökösnél, vagy hagyományosnál foghat helyet, további helyettesítés azonban, vagyis h. a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs. Jogában áll ugyan 9*