Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

ÖRÖKLÉS] JOG. 1-25 h. a kiosztott 17 hold legelő illetményét és a szőlőt anyja mar Törvényes birtokába bocsátotta, és h. folp. a részére megítélt kötelesrész öröklés, után kamatot jogosan követelhet. Az 1. r. alp. részéről felhozott Köteles rész. az a kifogás sem vehető figyelembe, h. felp. kamatot nem követelhet azért, mivel öt a közös anya tartja, nem vehető pedig figyelembe abból az okból, mert az anya által adott tartást 1. r. alp. a maga előnyére beszámítani nem jogosult. A kir. tábla Ítélete a per tárgyára nézve ezeknél s az abban felhozott s felhívott okokból hagyatott helyben. Felp. a perben kötelesrészt követel, a dolog természeténél fogva tehát perbe alp.-ül csak a kötelesrész kiadására köteleztetni kért megajándékozott 1. r. alp. volt volna vonandó, arra azonban egyáltalán szükség nem volt, h. a hagyaték hátrahagyása nélkül elhalt ajándékozó N. S. ismeretlen örökösei perbe idéztessenek; ennélfogva az ismeretlen örökösök perbe idézésével szükségtelenül okozott költséggel az 1. r.alp. nem terheltetvén, e részben az alsóbiróság ítéletét megfelelően megváltoztatni kellett. (90.0. ápr. 4. 4091/99.) 17628. Curia: A tekintetben, h. felp. atyja P. M. után törvényes örökrészt követelni nem jogosult, a másodbiróság ítéletének vonatkozó indokolása e helyütt is elfogadtatik. Ebből az indokolásból tényként következik az, h. P. M. az 1854. nov. 6. kelt és V. alatt csatolt szerződéssel visszteher nélkül rnházta át az abban körülírt vagyonát fiára, P. Gy.-re. A dolog ilyen állásában az a kérdés döntendő el, h. felp., mint P. M.-nak a most jelzett vagyonátruházás után 1863. máj. 2. született leszármazója az optk. 951. §-ában foglalt rendelkezés mellett jogosult-e kötelesrészt követelni. P. M. a hagyatéki iratok között fekvő családi értesítő szerint 1864. okt. 2. halt el, felp.-nek joga tehát a kötelesrészt követelni ezen a napon nyilván meg, annak inegbirálásánál az ideigl. törv. szab. I. R. 1. §-ával visszaállított magyar törv. nyer alkalmazást. Az ideigl. törv. szab. I. R. 4. §-ának második bekezdése és a 7. §. általánosságban akkép rendelkezik, hogy az ajándékozás a leszármazó egyenes örökösök törv. osztályrészét nem érintheti, ez a rendelkezés tehát az ajándékozás után született egyenes leszármazóktól a törvényes osztályrész követeléséhez való jogot meg nem vonván, önként következik, h. felp.-nek a P. M. után az ajándékozáskor volt és halála után maradt vagyon alapul vétele -mellett a kötelesrészhez joga, e jog megnyíltakor hatályban volt magyar törvény szerint van. Nem áll ennek útjában az az elv, h. a törv. visszaható erővel nem bir, nem pedig azért, mert a visszteher nélkül eszközölt vagyonátruházás jogJiatálya a kötelesrész szempontjából csak az átruházó szülő halála után támadható meg s ez az átruházás oly szoros kapcsolatban áll a kötelesrészhez törvényi/cg biztositott joggal, h. mindkettő csak egységesen a kötelesrészhez való jognak megnyíltakor fennálló törvény szerint, e jog tartalmát megállapító törvényes szabályok rendelkezéséhez képest birálható meg. Ezeknél fogva a felp. jogát a kötelesrészhez a fent körülirt vagyonnak figye-