Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. 85 mely miatt R. M. és W. I. a kazánrendőri kihágásban bűnösök- Kártérítés, nek találtattak. A B) a. mellékelt itélet tehát felp.-nek a Btk. A tmmkaadó 292. §-ában meghatározott kártérítésre jogot nem ad. A bűnügy- felelőssége a ben keletkezett jogerős Ítélettel szemben pedig a polgári biróság munkást ért a bűnügyi iratok alapján annak ujabb bírálatába, b. A. J. halá- balesetért. lát az écskai uradalom alkalmazottjainak vétsége okozta-e, nem bocsátkozhatik. Mert ez a bűnügynek újra felvételét jelentené, a mely a büntető biróság hatásköréhez tartozik s az újra felvétel megfelelő uj bizonyítékok alapján a polgári biróság előtt csak akkor volna megindítható, ha az újra felvétel a büntető bíróságnál nem volna folyamatba tehető a miatt, mert a tettes meghalt vagy a büntethetőség elévülés által vagy más ok miatt elenyészett. Ez az eset azonban fenn nem forog. Az sem szolgálhat alapul a kártérítési kötelezettség megállapítására, h. A. J. akkor szenvedte a halált okozott sérüléseket, mikor mint gazdasági irnok szolgálati kötelessége teljesítése végett járt az uradalom malmában. Mert a B) a. mellékelt ítéletben az van megállapítva, h. nevezettnek a halálát véletlen baleset okozta, már pedig a véletlen balesetért a szolgálatadó még akkor sem vonható felelősségre, ha alkalmazottját a baleset szolgálati kötelessége teljesítése közben érte s különösen nem kötelezhető arra, h. azokat részesítse kártérítésben, kinek tartásáról az, a kit a baleset ért, gondoskodni tartozott. Felp. annak következtében, h. a büntető biróság őt kártérítési igényével a polgári perutra utasította és h. a felrobbant kazánon tényleg hiányok voltak, rosszhiszemű perlekedőnek nem tekinthető, ezért a perköltséget a törv. rendts. 251. §-a értelmében megszüntetni kellett. — Curia: A fenyítő perben a szakértők által megállapittatott, h. a gőzmalom kazánja a felrobbanás idejében oly hián}rokban szenvedett, a mely hián3Tok egyrészről, a 22.790/886. sz. kormányrendeletbe ütköztek, másrészről pedig a szakértők véleménye szerint a kazán felrobbanására okul szolgálhattak és ezekről a hiányokról a fenyítő per adatai szerint a II. r. alp. mint uradalmi felügyelő tudomással bírt. Ily tényállás mellett, a dolog természeténél fogva, a kazánrobbanás által bekövetkezett szerencsétlenségért a felelősség általánosságban a malomtulajdonosokat és ezeknek uradalmi felügyelőjét, tehát az alp.-ket terheli annál inkább, mert nekik állt kötelességükben foganatba venni mindazokat az óvintézkedéseket, a melyek szükségesek voltak arra, h. alkalmazottjaiknak élete és testi épsége a bekövetkezhető veszedelem ellen biztosítva legyen; kötelességüknek azonban meg nem feleltek, mivel a szakértők oly hiányokat állapítottak meg, a mely hiányok véleményük szerint a kazán felrobbanására okul szolgálhattak, a mely véleménynyel szemben ők tartoztak volna bebizonyítani azt, h. a fenyítő perben kiderített kazán felszerelési és rendbentartási hiányok és mulasztások a felrobbanással okozati összefüggésben nincsenek és h. a felrobbanás mindezektől teljesen függetlenül, más véletlen eset folytán történt meg; minthogy pedig erre nézve semmi bizonyítékot fel nem hoztak, az a körülmény pedig, h. a