Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

78 KÖTELMI JOG. Munkabér- 16206. Curia: Az alsóbiróságok Ítéleteiknek e részben itt szerződés, is elfogadott indokai alapján helyesen állapították ugyan meg Munkabér- azt, h. alp. jogtalanul vonta meg a felp.-töl a neki átadott munszerződés meg-Icák befejezését, az alp eme szerződésszegéséből azonban nemkövetkeszüntetése. zik az, h. alp. a felp.-nek kötelezett egész díjösszeget megfizetni köteles, hanem csupán az, h. az alp. czég felp.-nek ezért kártérítéssel tartozik. A kárösszeg- mennyiségét pedig mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatásával, az egész munkáért megállapított 1500 frt díjösszegnek csupán két harmadában, vagyis 1000 frtban, a fenforgó körülmények tekintetbe vételével azért kellett a S. E. T. 65. §-a értelmében megállapítani, mert felp. saját előadása szerint az egész díjösszeg ellenértéke fejében kikötött munkálatokat be nem fejezte és így az egész összeg megítéléséhez jogos igényt nem tarthat; s minthogy felp. beismeri, h. munkadija fejében 300 frtot már felvett, alp. csakis a még hátralevő 700 frtban s ennek késedelmi kamataiban volt marasztalandó . . (98. nov. 3. 610/v. P. XXXVII. 14.) 15. Szolgálati szerződés. A szolgálati 46207. Curia: A per főtárgyára nézve alp. azt panaszolja, szerződés fel- h. a felebbezési bíróság helytelenül döntötte el azt a jogkérdést, bontásának h. a felhozott bizonyítékok áltat bizonyított vagy bizonyítani alakja. megajánlott tények megállapitják-e és mennyiben, a szerződésszegést, valamint, h. a szerződésszegésért a tényekből következtetve a peres felek melyike követte el. Panaszolja továbbá alp., a felebbezési bíróság felp.-nek az 1894. ápr. 14-iki tanári értekezleten ejtett azt a nyilatkozatát, h. „ha nem tetszik elmehet", jogi hordereje tekintetében helytelenül értelmezte és jelesül azzal a jogelvvel meg nem egyezőleg értelmezte, a mely szerint minden nyilatkozat ugy értelmezendő, h. annak lehetőleg értelme, czélja legyen. Alp. panasza abban a tekintetben, h. a felebbezési bíróság felp. emiitett nyilatkozatának jogi következményét tévesen vonta le, alaposnak találtatott. Ugyanis felp. azon az alapon kívánta alp. szerződésszegését és ebből folyó kártérítési kötelezettségét megállapítani, h. alp. e szerződés 6. p.-jában részére biztosított és az iskolai év végét megelőző három havi felmondás nélkül jogtalanul hagyta el a tanári állását és ezek a tények a fellebbezési bíróság ítéletében megállapítva lettek. Megállapittatott tényül az is, h. alp. az A) a.-i szerződés alapján elfoglalt állásában felp. részéről sem az eredményes működés követelményeinek megfelelő támogatásban, sem a társadalmi állásának és műveltsége mértékének megfelelő bánásmódban nem részesült. Elfogadta tényül a felebbezési bíróság azt is, h. az 1894. ápr. 14-én megtartott tanári értekezlet alkalmával felp. az alp. irányában azt a határozott kijelentést tette, h. ha az intézetben elfoglalt állásával megelégedve nincs, elmehet. Eme megállapított tényeknek jogi következményét vonta le tévesen a felebbezési bíróság akkor, a mikor felp. nyilatkozatát, a tanuk állítására hivatkozva, nem személyes vonatkozásának, hanem csak általánosságban