Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. 63 adni nem lehet, mert a felebbezési bíróság- ítéletében foglalt tény- Adásvevés. állás szerint felp. az elsőbiróság Ítéletének ama része ellen, A megvett inmelylyel a perújításnak hely adatott, felebbezéssel nem élt, az gatlan tkveekkép jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezés tehát, mely már a zése a vevő felebbezési bíróságnál sem volt vizsgálat tárgya, a felebbezési nevére. bíróság ítélete ellen irányuló felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadható. Ellenben alapos felp.-nek az a panasza, h. a felebbezési bíróság a vételi szerződésből eredő jogok s kötelezettségekre vonatkozó jogszabályokat sértette meg azzal, h. azért, mert a vétel tárgyának egy része a vevőktől utólag elvonatott, a szerződést a vétel többi tárgyaira felbontottnak tekintette. Jogszabály ugyanis az, h. ha a vételi szerződésnél a szerződés tárgyainak egy része a verőtől már a szerződés megkötése idején létező ok miatt elvonalik, verő a szerződés felbontását követelheti, a mennyiben kimutatja, h. az elvont tárgyak hiányában a szerződést a többi tárgyra sem kötötte volna meg. Ha pedig részleges elronás miatt vevő a szerződés felbontását nem kéri, jogszabály az, h. az eladó az elvonásból a verőre hárult hátrányért felelősséggel tartozik. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint való ugyan az, h. a haji 30., 182., 186. sz. tkjkvekben foglalt ingatlanok Sz. M.-nak még a vételi szerződést megelőző időben szerzett zálogjoggal biztosított követelése alapján árverésen eladattak és felp. kijelentette, h. ezeknek az ingatlanoknak eladott részét alp.-ek tulajdonába többé nem bocsáthatja, de másrészről a tényállás szerint alp.-ek a miatt a vételi szerződés felbontását s oly tényeknek a megállapítását nem kérték, melyekből az tűnnék ki, h. vevők az elvont tárgyak hiányában a szerződést a többi ingatlanra sem kötötték volna meg, sőt a tényállás szerint alp.-ek a háji 145. sz. tkjkvben foglalt ingatlan tulajdonjogára igényt tartanak, tehát a szerződéshez ragaszkodnak s igy a szerződés tárgyai egy részének az elvonása nem szolgálhat okul arra, h. felp. a hátralékos vételár iránt támasztott keresetével, ha h. ily követelése tényleg léteznék, elutasittassék, hanem csak arra, h. felp. az elvonásból származó hátrány megtérítésére köteleztessék. Alapos felp.-nek az a panasza is, h. alp.-éknek a vételi szerződésből eredő kötelezettségöket a felebbezési bíróság tévesen értelmezte akkép, h. azért mert alp.-ek az egyik ingatlan tkkvi tulajdonjogát még meg nem nyerték s mert az eg}dk ingatlan nincs tehermentesítve, vevők a vételárt sem tartoznak megfizeíni. Az elsőbiróság Ítéletében foglalt, a felebbezési bíróságnál is előadott tényállásban megjelölt B) a. mellékelt adásvevési szerződés szerint az eladott ingatlanok tulajdonjoga a vételár egyidejüleges lefizetésekor lesz a vevőkre átírandó. A szerződés értelmében tehát a vevők a miatt, h. az eladó az egyik ingatlanra a tkkvi Iidajdonjogot nekik még át nem adta, a vételár megfizetését meg nem tagadhatják, hanem csak ahhoz van joguk, h. maraszt oltásuk esetére a felp.-i viszonkötelezettség egyidejüleges teljesítésének a megállapitását kérjék. A kereseti jog érvényesítését az sem akadályozhatja, h. felp. a háji 145. sz. tkjkvben foglalt ingatlan