Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 181 minthogy az örökösök az örökhagyó terheiért, a minőnek itt a Törvényes köteles rész iránti igény jelentkezik, örökségük erejéig egyetem- öröklés, legesen felelősek, felp-éknek joguk volt, az állítólag kedvezménye- Köteles rész. zett fiörökösök leszármazó örökösei közül egyet vagy többet perbe vonni, a nélkül, h. ezek azzal, h. kivülök több örökös is van, sikerrel védekezhetnének, mert a döntő kérdést csak az képezheti, h. a mennyiben a jogelődöt a köteles rész kiadásának kötelezettsége terheli, a perbe vont örökösre szállott-e a saját felmenője után olyan vagyoni érték, melyből a felmenőt állítólag terhelt követelés kielégíthető, a mi azonban a per érdemében eldöntendő kérdést képez. Minthogy pedig örökhagyónak a kereset szerint kedvezményezett fiai közül ketten személyesen perbe vonattak, a másik három fiúnak, az atyai hagyatékon időközben megosztozott egyes leszármazói pedig ezen perbe szintén beidéztettek és ezek mint örökségük erejéig egyetemlegesen kötelezettek, mindama kifogásokat felhozhatják, melyek az örökhagyó és az állitólag kedvezményezettek közötti jogviszony elbirálására döntő befolyással lehetnek, nincs ok arra, h. ez a per, mely a hag}ratékban való osztály létrehozását nem czélozza, jelen állásában el ne biráltassék. "(99. febr. 10. 2704. 98. P. XXXVIII. 1.) 16389. Curia: A köteles rész biztositásának kérdése gondnok- Köteles rész ság alá helyezés nélkül is megbirálhatónak kimondatik s a másod- biztosítása. biróság a köteles rész kérdésének érdemi megbirálására utasittatik. A köteles résznek az id. törv. szab. 4. §-ában megengedett zárlat által való biztositása tárgyában az eljárást az 1881 : LX. t. cz. nem szabályozza: a jelen ügyben tehát az 1881: LX. t. cz.-nek a zárlatra vonatkozó rendelkezései, ugyanezen t. cz. 254. §-a értelmében, nem alkalmazhatók. Azért zárlatot kérőnek a másodbiróság végzése ellen beadott felfolyamodását elfogadni kellett. Az id. törv. szab. 4. §-ának rendelkezése csupán annyit enged meg, h. a köteles rész tékozlás esetén zárlat által biztositassék, a mely biztositás ingatlanoknál pusztán a zárlat feljegyzésével is megtörténhetik és a zárlatot szenvedőt sem a vagyon kezeléstől meg nem fosztja, sem cselekvési képességében nem korlátozza. Az 1877: XX. t. cz. 28. és 31. §§-ai, továbbá az 1885: VI. t. cz. 5. és 6. §§-ai értelmében tékozlás miatt gondnokság alá helyezett egyén azonban, az 1877: XX. t. cz. 32. §-a értelmében, mind a vagyon kezelésében, mind cselekvési képességében korlátozva van. A köteles rész biztositása czéljából elrendelt zárlatnak tehát más jogkövetkezménye van, mint a tékozlás miatt elrendelt gondnokság alá helyezésnek; a a miből önként következik, h. a köteles rész biztosítása iránt a zárlat gondnokság alá helyezés nélkül is elrendelhető. (98. febr. 15. 437.) 16390. Rimaszombati tsz.: Felp. keresetét arra alapitja, h. Özvegyi jog. a zsipi 46. sz. tjkvben foglalt ingatlanok felp. férje néhai S. I. hagyatékába tartozván, azokhoz felp.-nek tör'v.-es özv.-i joga van és azok a hagyatéki biróság által is alp.-nek mint végrendeleti ürökösnek a felp. özv.-i jogával terhelten adattak át. annak da-