Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)
152 CSALÁDJOG. 7. Szülők és gyermekek viszonos tartási kötelessége. Az özvegy 16326. Curia: Felp. felülvizsgálati kérvényében a követelt menny tar- tartáshoz való jogának megállapítása végett arra a joggyakortása. latra hivatkozik, h. az apa fiának az özvegyét, tekintet nélkül arra, h. a fiu és annak neje az atyjával közös gazdálkodásban élt-e vagy sern ? és h. a közös gazdálkodás hosszabb vagy rövidebb ideig tartott-e ? mar az oknál fogva, mert az apa és fiúnak az özvegye közötti családi összeköttetés áll fenn; tartásban részesíteni köteles. Ilyen törvényes joggyakorlat azonban nem létezik. Mert a m. kir. Curiának 597/91. sz. Ítéletében is, a melyre felp. a per során hivatkozott, az apa tartási kötelezettségének a megállapítására indokul nem egyedül a családi összeköttetés, hanem az a tény is felhozatott, hogy a fiu elhunyta idejében ez és felesége az atyával ennek birtokán együtt gazdálkodott: abban az esetben is, tehát az atya tartási kötelezettségének a megállapítására, nem annyira a családi összeköttetés, hanem inkább a közös gazdálkodás birt döntő sulylyal, míg a felebbezési bíróság ítélete alapjául szolgáló esetben ez a közös gazdálkodás fenn nem forog. Ugyanis a felebbezési bíróság ítéletében nemcsak az a tény van megállapítva, hogy midőn alp. fiu megnősült, felp.-t mint nejét, atyjához, az alp. házához vitte s ott alp.-sel körülbelül 0V2 évig közös gazdálkodást folytattak, de tényként van megállapítva az is, h. utóbb felp. és elhunyt férje a közös gazdálkodást megszüntették, alp.-tői elváltak, sőt maguk külön gazdálkodást folytattak. Ezek szerint, minthogy azt a gazdálkodási módot, melyhez a házasság' kötése idejében a felp. és férjének a tartása kötve volt, utóbb felp. és férje azzal, h. a közös gazdálkodásból eltávoztak, önként megszüntették s igy azzal együtt megszűnt alp.-nek a házasság kötése idejében a gazdaságba befogadással elvállalt az a kötelezettsége is, h. felp.-t tartsa s minthogy sem oly tételes törv., sem oly törr.-es joggyakorlat nem létezik, mely a fiu atyját arra kötelezné, h. a tőle külön gazdálkodott fiának az özvegyét a fiu elhunyta után özvegyi tartásban részesítse, felp.-nek nincs joga ahhoz, h. alp.-tői tartást követeljen. (98. máj. 20. I. Gr. 104.) Az unoka el- 16327. Curia: A nőtartást illetően másodrendű alp. ( a tartása ^®rí atyJa) kötelezettsége azon a körülményen alapul, h. elsőrendű alp. (a férj) gazdasági tevékenységét másodrendű alp. (a férj atyja) vagyonában értékesiti, tehát elsőrendű alp. (a férj) ez által el van vonva attól, h. keresetképességét a neje tartására szükségesek beszerzésére fordithassa. Ebből kifolyólag, miután a férjnek apja, a fiának nejét rendszerint eltartani nem köteles, ha az a kivételes ok megszűnik, melyen másodrendű alp. (a férj atyja) kötelezettsége alapul, felp. másodrendű alp.-tői (a férj atyjától) tartásdijat nem követelhet és igy másodrendű alp.-sel szemben, azon időn tul sem feltételes, sem feltétlen marasztalásról szó sem lehet. Ugyanez az elv áll a gyermektartásra nézve is. A
