Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

CSALÁDJOG. 129 lás esetében határozhatván, az ideiglenes nőtartás önálló sommás Házassági jog. keresettel a válóper keretén Jcivül is érvényesíthető és pedig annál 1894: XXXI. is inkább, mivel az ideig-lenes nőtartás iránti perek a sommás t. cz. biróságok hatásköre alól kivonva nincsenek. (98. nov. 12. 1.90—103. §§. G. 317.) Nőtartás. 16280. Curia: A házas együttélés megszakítása esetén felp.-t a kikötött tartásdij feltétlenül illeti meg; és minthogy a válóper befejezése előtt az a kérdés, melyik féi tekintendő vétkesnek, véglegesen el nem döntetik, ennélfogva a házastársak a válóper befejeztéig fizetendő ideiglenes nőtartás iránt szabadon egyezkedhetnek. (98. decz. 29. I. G. 439.) 16281. Curia: Az a körülmény, h. a nőnek magánvagyona van, nem mentesiti a férjet tartási kötelezettségétől, hanem az csak figyelembe veendő a tartásdij összegének meghatározásánál. (99. jan. 19. I. G. 476 ) 16282. Curia: Ideiglenes nőtartás iránti perben viszonkeresetileg csak oly összegnek beszámítása lévén sikerrel kérelmezhető, mely összeget felp. tartásdij fejében vett fel: a házastárs vagyoni viszonyai rendezését és ebből folyó minden más követelését alp. neje ellen csak a válóperben érvényesitheti. (99. márcz. 4. I. G. 609.) 16283. Curia: A fennálló joggyakorlat szerint a férj nejének külön eltartására csak abban az esetben kötelezhető, ha a különélésre ő szolgáltatott okot, viszont a nő férjét rendszerint követni tartozik; annak a megállapításai illetőleg eldöntése pedig, h. a különélésre a házasfelek közül melyik szolgáltatott okot s az együttéléstől vonakodó félnek alapos oka van-e az együttélés megtagadására, nem tény-, hanem jogkérdést képez, mely jogkérdés megállapított tényekből levezetendő, mihez képest az e tekintetben felmerült tényeknek megállapítása nem mellőzhető. Tekintve pedig, h. az állandó joggyakorlat szerint a házastársak között azok a bántalmazások, melyek nem közvetlenül a házassági együttélés tényleges megszakítása előtt, hanem korábban történtek, a sérelmet szenvedett fél részéről, a mennyiben az együttélést azután is folytatta, megbocsátottnak tekintendők, a tényleges elválás után felmerült tények pedig a vétkesség megállapítására lényeges befolyással nem bírnak, ellenben annak megbír álásánál, h. a házasfelek közül melyik szolgáltatott okot az együttélés megszakítására, perdöntők azok a tények és nyilatkozatok, mélyek a házastársak között közvetlenül az együttélés megszakítása előtt, esetleg azzal egy időben, történtek. (99. márcz. 16. I. G. 615.) 16284. Curia: Jogszabály az, h. abban az esetben, ha a házastársi együttélés megszakítása az által következik be, h. a férj nejét a közös háztartás elhagyására felhívta s eme felhívás következtében a nő tényleg eltávozott, a férj különélő nejét rendszerint eltartani köteles, ha csak oly tényeket nem bizonyíthat, melyekből következtetni lehet, h. a nő oly tűrhetetlen viselkedést tanúsított, a mely a férjét feljogosította arra, h. nejét a házasélet megszakítására felhívja. A jelen esetben meg van ugyan állapítva, h. alp. Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. X. 9