Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

120 CSALÁDJOG Házassági jog. szülésznő előtt a szülés idejekor akiént nyilatkozott, h. e gyermek 1894: XXXI. nem férjétől, hanem egy idegen űrtől származik, alp. ellenében t.cz. az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §. a) p.-jában megjelölt bontó okot 80. §. megállapítani s ugyanezen szakasz végbekezdésének figyelembe A házastársi vételével, minthogy a feleknek ágytól és asztaltól hat hó tartakötelességek mára való elkülönítése sem vezetett kibékülésre, mindkét alsósulyos meg- bíróság ítéletét megváltoztatni, a peres felek közötti házasságot sértése, mint alp. hibájából felbontani és alp.-t vétkesnek nyilvánítani kellett. bontó ok. (99. márcz. 8. 83.) 16265. Curia: A mellékelt helyhatósági bizonyítvány és a kihallgatott tanuk vallomása, valamint alp.-nek a 7. a.-i közjegyzői okiratban foglalt íryilatkozata által be van bizonyítva, h. alp. felp. és gyermekét 1897. szept. havában ok nélkül elhagyta s azóta azok eltartásáról nem gondoskodik, sőt már az együttélés tartama alatt is könnyelmű életmódot folytatott, családját s üzletét elhanyagolta; tekintve, h. már magában véve az életközösség állandó megszakítása, az 1894 : XXXI. t. cz. 80. §. a) p.-ja alá vonható kötelességsértést is magában foglalja : h. pedig alp.-nek nincs is szándéka házastársi kötelességeinek eleget tenni, azt nemcsak a •/. a.-i alp.-i nyilatkozat, de az a körülmény is tanusitja, h. a feleknek 6 hóra az ágytól és asztaltól való elkülönítése eredménytelen maradt: mindezeknél fogva a felek között fennálló házasságot az 1894 : XXXI. t. cz. 80. §. a) p.-ja alapján felbontani kellett. (99. márcz. 27. 1119,) 16266- Budapesti tsz.: Az 1880. nov. 27-én létrejött házasság az 1894 : XXXI. t. cz. 80. §-ának c) és a) p.-jai alapján alp. vétkesnek nyilvánítása mellett felbontatik .... Havi 80 frt végleges nőtartási dij iránti követelésével felp. elutasittatik . . . Köteles alp. 10,000 frt hitbért felp.-nek megfizetni . . . F. F. és neje S. I. tanuk vallomásával igazolva van, h. a már hosszabb idő óta feszült viszonyban élő felek között a különválást előidéző meghasonlás 1894. évben felp. édesanyja nevenapján kezdődött, midőn az elégedetlenségét fejezte ki a felett, h. alp. főmérnöki állásából nyugdíjaztatta magát; igaz, h. a felek közötti meghasonlást az a feletti töprenkedés is növelte, h. alp. anyja a felek házasságának gyermektelensége miatti elégedetlenségből végrendeletében alp.-t a törv.-es osztályrészre szándékozott korlátozni. Ámde ezen tények mint harmadik személyektől eredők, nem elegendők arra, h. a házastársi együttélés megzavarására jogos okot szolgáltassanak. A kötelék felbontása körüli vétkesség megállapításánál tehát az a döntő, h. melyik fél részéről forgott fenn a házastársi életközösség felbontása iránti akarat és ezen akarat érvényesítése végett melyik fél részéről követtettek el olyan tények, melyeket a törv. a házasság felbontására elegendő okul elfogad. Alp.-nek felp. által történt elhagyása, bár a 2. sz. a.-i levélből nyilvánvaló, felp.-nek a házasság megbontása iránti akarata, a kötelék felbontásának alapjául elfogadható nem volt, sőt magánúton sem tett lépéseket arra nézve, h. a felek között fenforgó ellentétek kiegyenlítése mellett a kibékülést előidézze.