Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. 91 keresetre képesítettekké válnak, figyelemmel továbbá arra, h. a Vaspálya kár^ felelősség-bői folyó tartási és neveltetési kötelezettség akkor veszi térítési köte* kezdetét, a mely időponttal az arra igényt tartók attól megfosztat- lezettsége. tak s h. ez időpont F. J. családfentartó halálával következett be, az ítélet rendelkezése szerint volt megállapítandó. A tartás és neveltetési költségösszeg megállapításánál a tsz. az elhalt társadalmi állását s szolgálati állandó illetménj^ének, melyet alp. is 440 frtban elismert összegét és a havi kilométerpénzeknek 20 frt átlagát méltányosságból arra való tekintettel, h. más alkalmazásban napi dijat vagy magasabb fizetést élvezhetett, vette alapul, s mert feltehetőleg az elhalt F. J. évi 360 frt szolgálati fizetésének felét 180 frtot és kilométerpénzének felét 120 frtot a saját tartására s egyébb szükségleteire igénybe vette s neje tartására forditottnak csak a másik fele volt tekinthető, ezért özv. F. J.-né évi tartásösszegét a 180 frt és a továbbra is változatlanul szükséges 80 frt lakási illetmény és 120 frt évi kilométerpénz-illetmény összegében, a gyermekek tartási és neveltetési költségét pedig a hasonló vagyoni viszonyok között általános gyakorlat szerint elfogadott 120 frt összegben találta megítélendőnek . . . (98. ápr. 18., 1847. sz.) — Budapesti tábla: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, a melynek értelmében az alp. kártérítési kötelezettségét megállapította, hhagyja; a kártérítés összegének megállapítása tekintetében rendelkező részét azonban megváltoztatja akként, h. az özv. F. J.-né tartási költsége fejében évi 220 frtot, három kiskoiai gyermeke tartási és neveltetési költsége fejében pedig összesen ugyancsak 220 frtot állapit meg stb. A tsz. ítélete az alp. kártérítési kötelezettségének megállapítása tekintetében indokolása alapján és azért volt hhagyandó ; mert az 1874: XVIII. t. cz. értelmében való felelősség megállapításánál nem az képezi a döntő ténykörülményt, h. a kérdéses vasútvonal akkor, a mikor azon a kárt okozó esemény bekövetkezett, már hivatalosan át volt-e adva a forgalomnak, vagyis, h. azon a m. kir. államvasút üzeme hivatalosan megkezdetette-e, hanem a döntő ténykörülmény az, h. a kérdéses vasúti vonatot az alp. m. államvasút forgalmi intéző közegei indították meg a m. kir. államvasút szolgálatában álló személyzettel, a kik közé az utóbb életét vesztett F. J. is tartozott, kinek utrakelése tehát nem a helyi érdekű vasút részvénytársaság intéző közegeinek; hanem a m. kir. államvasút közegeinek rendelkezéséből történt, a mely utazáson bekövetkezett szerencsétlenségért tehát — ha a vonatot átadó részvénytársaságot alp.-sel szemben felelősség terheli is — károsult felp. családdal szemben a kártérítési kötelezettség, a hivatkozott törv. értelmében egyenesen és egyedül az aip.-t terheli. (A kártérítés összegére vonatkozólag:) ... A 4'/. a.-i utasítás értelmében a tényleges szolgálót alatt esetlegesen és csakis illetménypótlásul élvezett kilométer pénzek állandó birói gyakorlat szerint — számitásba nem vétethetvén, a fenforgó esetben az életét vesztett F. J. vasúti fütő, a ki özvegyet és három kiskorú gyermeket hagyott hátra, a számitásba nem vehető kilométerpénzen kívül 440 frt évi javadalomban ré-