Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 49 három esztendő alatt nem követeli, nemcsak a kölcsönügyletek- Kamat, bői, hanem egyáltalán hitelezési ügyletekből felmerülő, bíróilag Kamat elértimeg nem itélt szerződési kamatra is alkalmazandó. Minthogy lése. pedig a fenforgó esetben a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás szerint felperes jogelődje Th. Marcell mint eladó elsőrendű alperesnek és néhai férjének mmt vevőknek az adásvétel tárgyát képező ingatlanokat a B) a. adásvevési szerződésnek 1873. márczius 25-én történt létrejötte után azonnal birtokukba bocsátotta, ellenben a vételárt annak három részletben való törlesztésének s igy fizetési halasztásnak engedélyézésével és a kamatnak kikötéséyel a vevőknek hitelezte és ekként a felek közt létrejött adásvételi szerződés e részben hitelezési ügyletnek tekintendő s minthogy abból, hogy a szerződésben a három vételári részlet fizetési határidejének megállapítása mellett még különösen kiköttetett, hogy a szerződés kelte napjától a vételár után 6% Jfcamat a fizetés idejéig jár, nyilván következik, hogy az eladó által a Teámat az egyes vételárrészletek esedékességére való tekintet nélkül azoktól függetlenül követelhető volt, ebből pedig kétségtelenül folyik, hogy a felperes által az 1260 frt vételárhátralék után követelt s általa évenkint önállóan érvényesíthetett kamatra a hivatkozott curiai döntvényben kifejezést nyert jogszabály alkalmazandó, minélfogva alperesek elévülési kifogásuknak helyet adni s a felebbezési biróság Ítéletének megváltoztatásával felperest a keresete beadásának évét megelőző három évnél régibb időkből hátralékban maradt kamatra vonatkozó kereseti kérelmével elutasítani kellett. (98. febr. 17. I. G. 258/97.) 14906. Curia: ... A mi a felperesek részéréi a felülvizs- Kamatilletékgálati kérelemben felhozott azt a panaszt illeti, hogy a felebbezési telenül felvett biróság az által, hogy őket a kereseti összegek után 1884. évi pénzösszeg január 8-ikától, mint az illetéktelenül történt pénzfelvétel napjától. után a kereset indítása napjáig terjedő időre követelt kamatra vonatkozó kereseti kérelmükkel elutasította, azt az anyagi jogszabályt sértette meg, mely szerint az örököst az örökség hasznai az örökség megm'iltától illetik meg, ez a panasz alaptalan, mert a fenforgó ügyre a felhívott jogszabály nem alkalmazható. A felebbezési biróság Ítéletének tényállása szerint ugyanis alperes a felperesek által örökségi jutalék czirnén követelt összeget nem felperesek örökrészeként, hanem saját örökségi jutaléka gyanánt habár illetéktelenül is, vette fel a gyámpénztárból és tartotta magánál, ily helyzetben tehát e perben nem az örökség visszatartásáról, hanem illetéktelenül felvett pénzösszeg- megtéritésérűl lehetvén csak szó, helyesnek tekintendő a felebbezési biróság ama kiindulási álláspontja, hogy alperes kamatfizetési kötelezettsége a pénzfelvételnél fennforgott jó vagy rosszhiszeműségétől függ, helyes pedig ez az álláspont azért, mivel a magánjog elvei szerint csak a rosszhiszeműen eljáró fél tartozik az ellenfele részére a dolog kiadása avagy valamely összeg megtérítése iránt ellene indított kereset kézbesítése előtt általa a dologból szedett vagy szedhető hasznokat megtéríteni. Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. IX. 4