Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 545 Ezen feljelentés következtében a vizsgálat a nevezett csendőrök 1878: V. t.-cz. illetékes hatósága által meg is ejtetett, azonban beszüntettetett, 258. §. mert a L. által a csendőrök ellen emelt panasz teljesen alap- Rágalmazás. talannak találtatott. Vádlott beismeri, hogy a csendőr-szárnyparancsnoksághoz intézett feljelentést ő irta alá, védekezésül azonban azt hozta fel, miszerint ő a feljelentés tartalmát nem ismerve, azt olvasatlanul irta alá. Tekintettel azonban arra, hogy vádlott ezen védekezése még a valószinüséget is nélkülözi, a mennyiben saját beismerése szerint a feljelentést F. J. jegyző a vádlott megbizása, illetve utasítása folytán s azt vádlott, aki irni-olvasni tudó egyén, elküldötte, kinek tehát elég ideje is volt azt elolvasni s annak tartalmát megfontolni; tekintve, hogy a feljelentésben vádlott a nevezett csendőröket illetékes hatóságuk előtt oly cselekmény elkövetésével vádolta, mely valódiság esetében azok ellen bűnvádi eljárást is vonhatna maga után, ezen vád pedig az 1. n. sz. a. jogerős határozat szerint valótlannak bizonyult; tekintve hogy a B. T. K. 260. §-a szerint rágalom megtorlása iránti eljárás folyamatba tételére a közvádló kir. ügyésznek különös felhatalmazásra szüksége nincsen : ez okból vádlottat a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani stb.(95. aug. 2. 3727.) — Curia: Hhagyja a kassai táblától eltérőleg, mely a btk. 258. §-a alapján minősítette a büntetendő cselekményt, L. Jakabnak a 6. n. sz. a. elfekvő panaszlevele szerint nyilvánvaló, hogy a szilvási csendőrségi járőr ellen a miskolczi csendőr-szárnyparancsnokságnál, tehát felettes hatóságnál feljelentést tett, hogy libájának a czigányok által történt ellopása csendőrségi járőr tudtával történt. Ez tehát hatóság előtt tett vád. A hatóság előtt büntetendő cselekménynyel történt bevádolás pedig, ha a vád alaptalannak bizonyul, de a B. T. K. 227. §-ába ütköző hamis vád esete fenn nem forog: a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát képezve. (97. febr. 19. 5705/96.) 15796. Xyitrai tsz.: Panaszosok özv. J.-né ellen a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt azon alapon emelnek vádat, mert a J.-né által ellenük zsarolás miatt tett feljelentést a kir. törvényszék 1161/897. sz. végzésével mint bűnvádi eljárásra nem alkalmast félretette. Ezen tényállításuk való, mert a jelzett feljelentést azért tette a kir. törvényszék félre, mivel a panaszolt tényállásban büntetendő cselekmény ismérvei nem voltak. Tekintettel azonban arra, hogy a B. T. K. 260. §-ában jelzett cselekmény lényeges kelléke az, hogy valaki mást „büntetendő cselekmény elkövetésével" vádoljon s tekintve, hogy a hatóság előtt elpanaszolt valamely tényállásnak a feljelentő részéről történt téves, hibás minősitése büntetőjogi szempontból figyelembe nem jöhet; tekintve végre, hogy a panaszosok ellen tett feljelentés épen azért, mert az ott panaszolt tényállásban büntethető cselekmény ismérvei fenn nem forogtak, tétetett félre: ennélfogva a kir. törvényszék a hatóság előtti rágalmazást igazolva nem találván, ezen feljelentést félretette. (97. Márkus: Felsőbíróságaink elvi határ. K. 35