Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 47 évülésének kérdése az „uzsoráról és a káros hitelügyletekről" Kamat szóló törvény keretében nyert megoldást. Az 188a : XXV. t.-cz. Kamat elévüa javaslat indokolása szerint a kölcsönszerződések kötésénél vagy lése. meghosszabbításánál a szerződési kamattal, a hitelezési ügyletek biztosításának módjával és a korcsmahitellel űzött visszaélések ellen kiván oltalmat nyújtani, s a törvény egyéb rendelkezéseinek tartalma nem is megy tul e feladaton s ennélfogva nem forog fenn elegendő alap arra a feltevésre, mintha a kamat elévülésének kérdését mindennemű kamatra nézve mintegy ötletszerüeu kívánta volna szabályozni. A törvény czime, annak beosztása, a kamatokról szóló fejezet elhelyezése, de főleg a törvény össztartalmának egybevetése annak a felfogásnak helyessége mellett szól, hogy itt a törvényhozás nem akarta a kamat elévülésének kérdését egész terjedelmében megoldani, hanem ezt a kérdést csak annyiban tette rendelkezés tárgyává, a mennyiben a kamat a törvény tartalmában tárgyalt jogügyletekből felmerül. A 19. §. első bekezdésének ezek a szavai is: „ezen elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek", arra látszanak mutatni, hogy itt a törvény a visszatérő időszakokban lizetendő s önállóan is követelhető szerződési kamatról szól s nem vonatkozik a késedelmi kamatra, melyet rendszerint csakis a főköveteléssel együtt szokás, sőt kivételével annak az esetnek, ha a tőke a követelt kamat nélkül elégíttetik ki. csakis ezzel együtt lehet követelni, a miből az következik, hogy a késedelmi kamat jogi természeténél fogva a főköveteléssel egj^séges követelést képezvén, csakis ezzel együtt évülhet el. Ezeknél fogva az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-át ugy kellett értelmezni, hogy annak a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezése csakis a kölcsön és más hitelezési ügjdetek alapján követelt szerződési kamatra alkalmazható. A mi a hitelezési ügyletek fogalmát illeti, ezt az 1883 : XXV. t.-cz. nem határozza meg. Tekintve mégis, hogy annak 1. §-a egész általánosságban hitelezésről, illetve adott fizetési halasztásról s 17. §-a is általában valamely hitelügyletből eredő kötelezettség teljesítéséről szól: a törvény szövegének eme kitételeiből okszerűen következtethető, hogy az nem csupán a kölcsönre és a hitelezett vételárra vonatkozik, hanem a tágabb értelemben vett hitelezési ügyleteket is felöleli, vagyis a pénzértókü szolgáltatások iránt létrejött mindazokat a kétoldalú szerződéseket, melyeknél a felek megegyező akarata szerint az egyik szerződő fél azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő. A törvény szempontjából a hitelezési jogügyletek közé tartozik tekintet nélkül a jogczimre minden adott fizetési halasztás is, mely már magában véve is, mint olyan, a hitelezés fogalma alá esik. A mennyiben tehát a most körvonalozott ügyleteknél a felek szerződésileg kamatfizetést kötnek ki, minden ilyen kikötött kamat az idézett törvény 19. §-ában szabályozott 3 évi elévülésnek van alávetve. Magától értetvén, hogy a mag}rar állam azon részeiben, melyekben az optk. van hatályban, ennek 1480. §-a