Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 41 kérdést a fenforgó esetben igenlőleg kellett eldönteni, mert az A kötelezettidézett szabályrendelet 42. és 43. §§ ainak helyes értelmezése ség jogczime. szerint e szakaszok értelmében a rendőrség1 a bérkocsikat ren- Szerződéses dőri tekinteteknél fogva rendelheti ki egész éjszakán át; miből viszony fenkövetkezik, hogy ha a kirendelés magánegyének vagy mint a forgásának jelen esetben kizáróan közhatóság kérelmére annak érdekében kérdése. történik, a közhatóság a kizáróan az ő érdekében és rendelke- Kötelmi vizesére álló kirendelt bérkocsikat a kirendelés egész idejére akár szonyt alkotó használtattak, akár nem, megfelelően dijazni köteles. Minthogy tények. pedig a felebbezési biróságnak az elsőbiróság ítéletéből elfogadott tényállása szerint, mely a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálatnál is irányadó, felperesek kocsijai nemcsak hogy kizáróan a főváros hivatalos egyéneinek bocsáttattak rendelkezésére, hanem felperesek a magánfuvar vállalásától is eltiltattak, ebből a tényállásból jogilag következik, hogy a mennyiben felperesek a kirendelésnek csakugyan megfeleltek, felperesek a kizáróan alperes kérelmére és érdekében kirendelt bérkocsikért az igénybevételre való tekintet nélkül a kirendelés egész idő tartamára megfelelő dijazást követelni jogosultak. Í97. szept. 25. 1. G. 327.) 14890. Curia: Törvényeink a joglemondás érvényességéhez, Jogról való még ha a lemondás telekkönyvi jogra vonatkozik is. külön alak- lemondás. szerűséget nem kívánnak és éppen ugy, mint bármely más szerződés, akár Írásban, akár szóval érvényesen létrejöhet. (1898. jun. 15. I. G. 144). 14891. Curia: A felebbezési bíróság ítéletének tényállása Illetéktelenül szerint ugyanis alperes a felperesek által örökségi jutalék czimén felvett pénzkövetelt összeget nem felperesek örökrészeként, hanem saját összeg megiéörökségi jutaléka gyanánt, habár illetéktelenül is vette fel a ritése. gyámpénztárból és tartotta magánál. Ily helyzetben tehát e perben nem az örökség visszatartásáról, hanem illetéktelenül felvett pénzösszeg megtérítéséről lehetvén csak szó, helyesnek tekintendő a felebbezési bíróság ama kiindulási álláspontja, hogy alperes kamatfizetési kötelezettsége a pénzfelvételnél fenforgott jó- vagy rosszhiszeműségétől függ; helyes pedig ez az álláspont azért, mivel a magánjog elvei szerint csak a rosszhiszeműen eljáró fél tartozik az ellenfele részére a dolog kiadása avagg valamely összeg megtérítése iránt ellene indított kereset kézbesítése előtt általa a dologból szedett vagy szedhető hasznokat megtéríteni'. Minthog3r azonban a felebbezési bíróság csupán abból a körülményből vont le következtetést alperesnek a pénz felvételénél és megtartásánál fennállott jóhiszeműségére, mivel alperes hatósági pénztárból vette fel az őt meg nem illető összeget, holott magában véve az a kincs, hogy egy harmadik közhatóság felügyelete alatt álló pénztárból veszi föl az őt meg nem illető pénzösszeget, a pénzfelvevő jó- vagy rosszhiszeműségének megállapithatására döntő befolyással nem lehet. (98. jan. 26. I. G. 442.) 14892. Kolozsvári tábla: A periratokból kétségtelenül kitűnik, hogy a felperes és az alperes között szerelmi viszony állott fenn