Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

436 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881 :LX.t.-cz idézett 11. §. tartalmának megfelelőié^ az 1893: XVIII. t.-cz. 6. §• 14. §-ának 3. bekezdése is kifejezetten rendelkezik a feleknek A végrehajtás a végrehajtási ügyekben előadott kérelmeinek és nyilatkozataiehendelése. nak alaki kellékeiről, nyilván azért, mert az 1881 : LIX. t.-cz. Ügyvédi kép- 11. §-ának hatályon kivül helyezésével ily rendelkezés felvétele viselet. nélkül kétséges maradt volna a sommás peres eljárás ide vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtási eljárás folyamán való alkalmazhatósága; tekintve, hogy midőn az 1881: LIX. t.-cz. 12. §-a — közvetlenül az akkor hatályban volt 11. §. után — azt rendeli, hogy a rendes eljárásban, mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értendő, a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük, összefüggésben az előző rendelkezéssel, nem hagyhat fenn kétséget arra nézve, hogy a két szakasz tartalmát egybefoglaltan értelmezve, a rendes eljárás alatt az ily perből kifolyó törvényszékek előtti, végrehajtási eljárás is értendő, már csak azért is, mert fel nem tételezhető, hogy a midőn a törvény szükségét látta a feűforgó kérdésben a kir. járásbiróságok előtti végrehajtási eljárásra általában kiterjeszkedőleg intézkedni, hasonló szabályzat szükségét fel nem ismerte volna a végrehajási eljárásnak arra a részére nézve, mely a rendes eljárásból kifolyólag, az 1881. évi LX. t-cz. rendelkezései szerint a törvényszékek előtt van folyamatban; tekintve, hogy a végrehajtási törvény kétségtelenül feltünteti azt a szerves összefüggést, mely közte és a peres eljárás között annak kétféle nemére nézve fennáll, a mint ez a végrehajtási törvénynek több rendelkezéseiből, igy különösen annak 10., 13., 15., 30., 236., 249., 251. §§-aiból valamint az 1874. évi XXXV. t.-czikknek ugyancsak a végrehajtási eljárás körébe tartozó 116. §-ának rendelkezéseiből nyil ván kitűnik, melyek szerint a sommás és a jegyzőkönyvi tárgyalás egymástól szabatosan elkülönítve fentartatnak, a szerint, a mint az illető végrehajtási eljárás a kir. járásbiróságok előtt folyik; tekintve végül, hogy a végrehajtási törvény a sommás és a rendes eljárásban a felek képviseletére és a beadványok alaki kellékeire nézve fennálló szabályok mellett külön rendelkezést nem tartalmaz : kétségtelen, hogy a peres eljárásnak ez irányban való rendelkezései a végrehajtási eljárásra is kihatnak és a mennyiben a rendes eljárás szerint a félnek magát ügyvéd által kell képviseltetnie, ugyanennek a szabálynak kell állani a törvényszékek előtt folyó végrehajtási eljárásban is, melyre nézve a törvény jegyzőkönyi tárgyalást rendel. Az ellentétes kir. Ítélőtáblai döntvények között eltérés csak a kir. törvényszékek, de nem egyszersmind a kir. törvényszékek mint megkeresett telekkönyvi hatóságok előtt folyó végrehajtási ügyekre forogván fenn, ez a döntvény nem érinti azt a kérdést, hogy a kir. törvényszékek, mint telekkönyvi hatóságok vagy általában a telekkönyi hatóságok előtt folyó végrehajtási ügyekben az ügyvédi képviselet mennyiben kötelező. Kelt a kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. június 8-án tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az