Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

POLG. TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 389 összeg-ben kéri alperest felperes marasztalni . . . (Felek előadá- 1881 : LIX. sából) megállapítható az, hogy a peres felek borvásárlási ügy- t.-cz. létből kifolyólag számadási viszonyban állanak egymással, az 81—88. §§. ebből egymás ellen támasztható követelések pedig, csak az Számadási összes ügyletekre kiterjedő, az 1881: LIX. t.-cz. 81. és követ- per. kező szakaszaiban szabályozott számadási per által lévén tisztába hozhatók, ennélfogva felperes a helytelenül inditott keresetével ezúttal elutasítandó volt. (96. decz. 16. 3814.) — Pécsitábla: Hhagyja. (97. ápr. 6. 703.) — Curia: Felperes keresetét alperes ellen 1200 frt megfizetése iránt inditotta. Minthogy pedig az 1881: LIX. t.-cz. 81. §-nák első bekezdése szerint felperes nem kötelezettnek, hanem csakis jogosítottnak tekinthető arra, hogy alperes elleni követelését felhívási keresettel' érvényesíthesse, de különben is a per adatai szerint ez a kereset a számadási per mellőzésével is megoldható; ennélfogva mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni, ezen pert megbirálhatónak kimondani s az elsőbiróságot a perköltségre is kiterjedő érdembeni uj határozat hozatalára utasitani kellett. (97. nov. 4. 3814.) 15510. Kolozsvári tábla: Az alperes K. A. hagyatéki tömegét kezelte, erről tehát számadással tartozik, mert az a körülmény, hogy a felperes is kezelte egy ideig a hagyatékot, nem menti fel az alperest a számadások kötelezettsége alól, hanem csak arra ad jogot alperesnek, hogy nevezettet számadásra hivja fel, s ha ezt nem teszi, arra per utján köteleztesse. (96. jun. 9. 1677.) 15511. Cwia: Az 1868: LIV. t.-czikknek az előleges birói 1868 : LIV. szemle foganatosítására vonatkozó 540. és következő szakaszai- t.-cz. nak a S. E. által nem módosított szabályai szerint, az előleges 540—542. §§. szemlét a bíróság az ellenfél kérelmére nem köteles ugyan Előleges birói a perben megismételni s a S. E.-nak bizonyítási szabályai ér- szemle. telmében a bíróság meggyőződése megalkotását az előleges szemléből is merítheti, de az arról felvett jegyzőkönyvet a fél a perben bizonyítékul csak oly esetben használhatja fel, ha annak foganatosítása ellen az ellenfél a lényeges alakszerűségek szempontjából kifogást sikerrel nem érvényesíthet. Minthogy pedig az 1868: LIV. t.-cz. 541. §-ának a S. E. által fenntartott szabálya szerint az ismeretes ellenfél az előleges szemlére megidézendő s azt a kivételes esetet, midőn ennek megidézése a czélt meghiúsító időveszteséggel járna, kétségtelenül a meg nem idézett ellenfélnek a perben ez irányban felhozott kifogása következtében az tartozik bizonyítani, a ki az előleges szemlét bizonyítékul felhasználni kívánja, ennélfogva, miután a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a felperes az előleges szemlét az ő megidéztetésének mellőzése miatt kifogásolta, az alperes pedig annak törvényszerű okát ki nem mutatta, a felebbezési bíróság ítéletében annak egyszerű kijelentése pedig, hogy a megidézés mellőzése a sürgősség miatt czélszerüségi szempontokból történt, ezt nem igazolhatja, a felebbezési bíróság tehát jogszabálysértést követett el akkor, midőn mellőzve a felperes által