Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

DOLOGI JOGOK. 81 14877. Szegedi tvsz.: Felperes a palotai 706. sz. tjkv.- Zálog, ben felvett ingatlanbóli illetőséget az 1876. május 24-én kelt Rosszhüzeátadási okirattal F. János és László fiaira ruházván, ennek elle- miien szerzett nében . . . évenkint 300 frt járadékot kötött ki magának, mely- zálogj.törlése. nek biztosítására a zálogjog ugyanazon okirat alapján, az átruházott ingatlanrészeket .... terhelőleg is felperes javára bekebeleztetctt. Majd a B) 12., 13. alatt az 5533/879. számú végzéssel eszközölt bejegyzés szerint a fentebbi beltelekből F. Lászlót illetett fele részre a tulajdonjog vétel czimén alperesek javára kebeleztetett be . . . (Felperes) keresetében alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a (három évre hátralékos) 900 frt tőke és járulékai tekintetében az alperesek nevén álló ingatlanrész erejéig végrehajtás utján kielégitést szerezhessen. Alperesek a viszonválaszhoz 5. és 6'/. alatt csatolt szerződések alapján azt vitatták, hogy felperes a kérdésben levő beltelki illetőséget 1874. évben T. János és neje H. Annának adta el és alperesek ezt az ingatlant a most nevezett vevőktől 1878. évben vásárolták meg 220 frtért, mivel azonban T. János és neje a telekkönyvi tulajdont meg nem szerezték és időközben felperes rosszhiszeműen ezt a már eladott beltelki illetőséget is telekkönyvileg fiaira átirattá,- tulajdonjogukat be nem kebeleztethették, illetve eziránti kérelmükkel elutasittattak, és igy kénytelenek voltak 1879. évi június hó 29-én F. Lászlóval, mint telekkönyvi tulajdonossal egy másik szerződést kötni, melynek alapján telekkönyvi tulajdont nyertek. Ez a szerződés azonban lényegileg csak bekebelezési engedély volt, melyért 50 frtot fizettetett velük; felperes kereseti életjáradéka biztosítására szolgáló zálogjog tehát az ő tulajdoni illetőségüket jogszerűen nem terhelheti Bizonyítást nyert, hogy a viszonválaszhoz 57. alatt csatolt 1874. évi április 24-én kelt az az adásvételi szerződés, mely szerint felperes .... illetőségét T. János és H. Annának . . . eladta, valódi .... A 6-/. alatt csatolt 1878. október 26-án kelt . . . szerződéssel pedig az van bizonyitva, hogy a kérdésben levő beltelki illetőséget . . . T. János és neje vevőktől az alperesek vették meg. . . . Ekként kétségtelen, hogy 1876. év május 24-én, a mikor a felperes és fiai közt keletkezett átadási okirat kelt, felperes a 27. helyrajzi szám alatt foglalt beltelki illetőségével már nem rendelkezhetett. Rosszhiszeműen járt el tehát felperes, a mikor ennek daczára a már korábban eladott beltelki illetőségét is, annak a körülménvnek felhasználásával, hogy erre az ingatlanrészre nézve is, telekkönyvi tulajdonosként szerepelt, a fentebb emiitett átadási okirattal F. János és G. Lászlóra ruházta és a telekkönyvi átírással egyidejűleg a 300 frt évi járadék zálogjogával ezt az ingatlanrészt is megterheltette, JeövethezésJcép ez a zálogjog . . . alpereseket jogszerűen nem terhelheti, még annak figyelembe vétele mellett sem, hogy a palotai 706. számú telekjegyzőkönyvben B) 12., 13. a. foglalt bejegyzés szerint alperesek 1879. évben, a mikor a kérdéses zálogjog már fennállott, F. Lászlóval kötött adásvételi szerződés