Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

30 DOLOGI JOGOK. Zálog- legyen. Mig az első kelléknek, az alaki kelléknek hiánya, a telekJelzálog hely'könyvi bejegyzés által vagyoni érdekeltek részéről, tehát még oly telén bejegy- egyén részéről is megtámadható, a lei maga a telekkönyvben bezése. jegyezve nincs; addig az anyagi jog szempontjából menthető kifogások érvényesítése bizonyos korlátok közé van szoritva. Jelesül az utóbbi szempontból meríthető kifogások rendszerint csak azok, illetve azok általános jogutódai (univers. successor) részéről érvényesíthetők, a kiknek nyilvánkönyvi joga a bejegyzés állal érintetik, és különös jogutód (singül, successor) ily kifogással egyedül akkor élhet, ha elődjének megtámadási joga reá átruházottnak tekintendő. A most felhozottakra figyelemmel, nem szenvedhet kétséget, hogy alperesek, kik a f.-olcsvai 28. sz. telekjegyzőkönyvi ingatlant, abban a telekkönyvi állapotban vették meg D. A.-tói, a melyben az jelenleg áll, t. i. felperes és B. I. zálogjogával terhelten ; a bejegyzett zálogjognak anyagilag érvénytelen volta okából, sikerrel csak abban az esetben élhetnének felperes ellenében kifogással, ha bizonyítanák azt, hogy vételük alkalmával, a zálogjog megtámadására vonatkozó jogosultság, az eladó részéről reájuk átruháztatott, avagy e jog egyéb összevágó tények alapján átruházottnak tekintendő. S minthogy a felebbezési biróság Ítéletében nincs megállapitva oly tény, melyből kifolyólag alpereseknek a 23/1884. sz. hagyaték átadó végzés megtámadására való és az eladótól származó jogosultsága megállapítható volna, a felebbezési bíróságnak, a 23/1884. sz. átadó végzés téves voltára vonatkozó kijelentése tehát a tényállásnak kellő felderítése és megállapítása nélkül, helyesnek el nem fogadható. Másként áll azonban a dolog, az alaki hiány szempontjából, mert a mint már fennebb kiemeltetett, a bejegyzés alaki kellékeinek hiánva, a telekkönyvi bejegyzés által vagyonilag érdekeltek részéről, és pedig akár kereset utján, akár kifogásként megtámadható. Ebből a szempontból tekintve az ügyet, a hagyatéki átadó 23/1884. sz. végzésnek tartalmából kétségtelen, hogy a telekkönyvi hatóság a zálogjognak felperes és nővére javára 500-j-50 frt erejéig bejegyeztetése körül szabálytalanul járt el, a mennyiben az átadó végzésben a zálogjogról avagy annak bejegyzéséről említés sem tétetik. Ámde a telekkönyvi hatóság akkor, midőn valamely bíróságnak megkeresése alapján jár el, eljárásában magát a megkeresés korlátai között tartani köteles és nyilvánkönyvi oly uj jogot, melyről a megkereső hatóság nem intézkedik hivatalból, nem létesíthet. Egybevetve a kifejtetteket, habár alaposnak tűnik is fel felperesnek az a panasza, melyet a felebbezési bíróságnak, a zálogjog anyagi érvénytelenségét megállapító kijelentése ellenében felhozott; mindamellett felperes felülvizsgálati kérelmével el volt utasítandó ; minthogy a zálogjogra vonatkozó telekkönyvi bejegyzés alakilag érvénytelennek tekintendő és így nem sértett meg jogszabályt a felebbezési biróság akkor, mikor ennek az érvénytelen bejegyzésnek alapján, felperes jelzálogkeresetének helyt nem adott (I. G 80. 97. máj. 12.)