Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

326 VÁLTÓTÖRVÉNY. Váltó- toztattatott meg annak jelenlegi tartalmához képest: ezen döntő törvény, körülményt azonban felperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyi­43. §. totta; előadja ugyan felperes, hogy a kibocsátó a telephely megváltoz­Telepitett tatásáról alperest levélileg értesítette; ezen körülmény azonban egy­vcUtó bemuta-magában - eltekintve attól, hogy az alperes által tagadásba tása. Telepi- vétetett — annak beleegyezését s a létrejött megállapodást nem tésből eredő bizonyítja, még az esetben sem. ha alperes ezen értesítés ellen ki­kifogások, fogási nem emelt, minek folytán a felperes által felajánlott tanu­(82., 93. §.) bizonyítás, figyelemmel arra is, hogy H. E. tanú mint közvetve érdekelt, aggálytalan tanúnak nem tekinthető, s hog-y vallomása utján legjobb esetben félbizonyiték lévén helyre állitható, az fel­peres által, miután a bizonyítandó ténykörülményről közvetlen tu­domása nincs és nem is lehet, teljes bizonyiték erejére nem emelhető, mellőzendő volt. A fizetési hely és telep utólagos meg­változtatása iránti megállapodás felperes által a fentebbiek sze­rint bizonyítva nem lévén, az elfogadó alperessel szemben a kereseti jog fentartására szükséges cselekmények teljesítése a váltónak eredeti tartalmához képest veendő bírálat alá. Minthogy pedig a váltónak a trencséni takarékpénztárnál, mint önhatalmilag­megváltoztatott telephelyen történt tizei és végetti bemutatása és az óvásnak ezen bemutatás alapján történt felvétele, alperessel szem­ben a kereseti jog fentartására szükséges szabátyszerü cselek­ménynek a V. T. 43. és 102. §§-ai értelmében, nem tekinthető stb. (96. márcz. 15. 1193.) — Pozsonyi tábla: Hhágyja; mert az alperes tag-adásával szemben a felperes tartozott volna azt az állítását bebizonyítani, hogy a váltó elfogadásakor az még tele­pítve nem lévén, az alperes mint elfogadó ellenében óvásra nem volt szükség; minthogy pedig ezt csak egy tanúval, a váltó ki­bocsátójával kívánta igazolni, a kinek vallomását azonban, mint e ténykörülményről közvetlen tudomással nem bíró fél, póteskü­jével ki nem egészítheti: ennélfogva elfogadandó volt, hogy a válton kitörült eredeti, vagyis első telepítés, khörletlenül a váltó elfogadásakor már reá volt vezetve és így alperes mint elfogadó a váltó ily tartalma mellett valialt felelősséget, a mely esetben pedig vele szemben az eredeti telepités szerint teljesített óvásra lett volna szükség1. (96. máj. 5. 965.) — Curia: Hhagyja. C97. márcz. 10. 910/96. v ) 15353. Curia: A kereseti váltó, a rajta látható telephely tör­lése folytán, alakilag aggályosnak jelentkezvén, felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a szentesi fizetéshely nem utólag Íratott a váltóra és a törült budapesti telephely nem jogellenesen törültetett a váltóról. Felperes azonban ezt a per folyamán nem bizonyít­ván, a felebbezésben felajánlt bizonyitás pedig mint elkésett figyelembe vehető nem lévén, valónak volt tekintendő alperes­nek azon kifogása, hogy az eredeti telephely jogellenesen meg lett változtatva; ahhoz képest az eredeti telephely folytán, az óvás Budapesten az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztárnál lé­vén felveendő, a Szentesen felvett óvás a V. T. 43. §-a értel­mében az alperes mint kibocsátó elleni váltóvisszkereset feritar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom