Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

314 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi törvénynek az elévülésre vonatkozó rendelkezését s ép oly kevéssé törvény, térhetnek el a K. T. 503. §-a első bekezdésének intézkedésétől, 506., 507. §§. mely szerint az esemény bejelentéséaek elmulasztása csakis az ebEletbiztosi- bői eredő hátrányok megtérítésére kötelezi a biztositottat .... A tási igény felebbezési tárgyaláson alperes ily károsodást vitatott is. . . . megszűnte. Ámde .... alperes a bejelentés elmulasztása következtében egyáltalában nem károsodott. Ugyanis az a) alatti biztositási kötvénybe foglalt szerződés szerint az alperes feltétlenül, azaz a csoportok vagyonának elégtelensége esetén is köteles a kötvényben megjelölt összeget a kedvezményezettnek megfizetni. Hogy ha pedig a csoport vagyona a kötvényekben garantirozott összeget meghaladja, akkor a többlet 85°/0-a a tagok között, felosztandó. A bejelentés elmulasztása által tehát felperes csak akkor károsodnék, ha a csoport többi tagjai között a garantirozott öszszegeken felül "oly többletet osztott volna ki, mely az által állott elő vagy nagyobbodott, hogy a felperes követelésétbe nem jelentette, mert ez esetben az alperes a csoport jelentkező tagjainak oly fizetést teljesített volna, melyet nem teljesít, ha a bejelentés megtörténik. Ámde a becsatolt okiratok szerint ez az eset ezúttal nem forog fenn, mert a csoport egész vagyona a garantirozott összegek fedezésére elégtelen volt, alperes tehát a jelentkező tagoknak mindazt, a mit tényleg kifizetett, kifizetni tartozott akkor is, ha felperes életben létét kellő időben igazolja, s ha igényét kellő időben érvényesiti. (97. szept. 4. D. 310) — Budapesti tábla: .... Alaptalan alperesnek: l.Az elévülésre, 2. a kereseti igény megszűntére és 3. az esemény bejelentésének elmulasztása folytán érvényesitett kártérítési jog kérdésére vonatkozólag előterjesztett felülvizsgálati kérelme is. Mert a felebbezési bíróság , . . . az a) alatti biztositási szerződés 1 1. §-ának helyes értelmezésével mondotta ki, hogy alperes fizetési kötelezettsége csak 1896. évi június hó 30-án következett be és mert a ielebbezési biróság ténymegállapítása szerint alperes perbe vonása 1897. évi márcz. 22-én már megtörténvén, kétséget nem szenvedhet, hogy a K.T. 487. §-ával megállapított egy évi elévülési idő el nem telt. Mert az esemény bejelentésének elmulasztása a K. T. 503. §-a értelmében a biztositónak csupán kártérítéshez adván igényt, a felebbezési biróság ítéletének vonatkozó indokai alapján helyesen mondotta ki hogy az a) alatti kötvényfeltételek 11. §-ának ezzel ellenkező és lényegileg nem elévülési szabályt, hanem jogvesztést tartalmazó kikötése hatálylyal nem birhat. Mert a felebbezési biróság .... a kötvényfeltételek 13. §-ának helyes értelmezése mellett mondotta ki, hogy alperes a csoportok vagyonának elégtelensége esetében a kötvényben megjelölt összeget a kedvezményezettnek feltétlenül köteles fizetni; minthogy pedig a felek egyező előadása alapján a felebbezési biróság tényként állapította meg, hogy a csoport vagyona az alperes által feltétlenül garantirozott összegek fedezésére sem volt elegendő : annálfogva helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi következtetése is, hogy alperesnek a K. T. 503. §-ából merített kártérítési igénye — károsodás hiányában alaptalan .... (97. nov. 25. II. G. 95.)