Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

10 DOLOGI JOGOK. Tulajdonjog, ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog- 1876. évi október 19-én kebeTulajdonszer- leztetett be s felperesek ettől a tulajdonostól vették 1886. auguszzés foglalás tus 21-én kelt szerződéssel ugyanezeket az ingatlanokat. Felpeutján. rések maguk sem állítják, hogy a fenti telekjegyzőkönyvi 38. hr. szám alatti ingatlanból a kereseti ingatlant alperesek tőlük foglalták el, hanem jogukat onnan származtatják, hogy alperesek a foglalást a felperesek telekkönyvi jogelődének szüleivel a fen nevezett M. Istvánnal és nejével szemben követték el Ily alapon azonban felperesek sem a kereseti ingatlanra, sem arra a részére, melyet a perben meghallgatott szakértők foglalt területnek jelöltek meg, kereseti jog nem illeti, habár alpereseknek nem sikerült bizonyitaniok, hogy a peres ingatlant M. István s ennek neje tulajdonosoktól megvették, mert felperesek maguk sem vonták kétségbe, hogy alperesek illetve jogelődeik a kereseti ingatlanra az azon levő középületet még akkor épitették, a midőn még a fentebb megjelölt belteleknek M. István és neje volt tulajdonosa s a kereseti ingatlan az érintett épület fekvésének megfelelően határoltatott el, akkor alperesek illetve jogelődeik által, felperesek tehát sok évvel utóbb abban az időben, melyben ők az emiitett beltelket megvették, közönséges figyelem mellett is láthatták s meggyőződhettek arról, hogy ennek az ingatlannak területéből mi van az eladó M. Erzsébet birtokában s a vétel után ők maguk is csak nevezettnek birtokában volt területet vették birtokukba, s ebben meg is nj^ugodtak, mire az mutat, hogy keresetüket a vétel után 8 év múlva indították meg. Ezeken felül a tanukép kihallgatott eladó M. Erzsébet vallomásában azt adja elő, hogy ő, midőn a fenti telekjegyzokönyvi ingatlanokat felperesnek eladta, abban a hitben élt, hogy a peres területet a szüleitől alperesek megvették s hogy az az általa felpereseknek eladott beltelek területében benne nem foglaltatik, felperesek tehát ezt a beltelket ugy vették meg, a mint az az adásvételi ügylet létrejötte Idején jogelődük birtokában volt, ki a peres területre nézve semmi igényét sem ruházta át felperesekre ; kik ily igény érvényesítéséhez való jog szerződésszerű megszerzéséről említést sem tesznek. (88. jun. 1. 1069.) A tkv. nyuj- 14843. Curia : Az első biróság Ítéletének indokaiban felhozott totta oltalom, és az 1893: XVIII. t.-cz. életbelépte után indított jelen perben a most hivatkozott törvény 215. §-ához képest a 64. §. alapján szabadon mérlegelendő perbeli adatokkal bizonyítást nyert felperesek amaz állítása, hogy alsó-szelyistyei 152. sz. tjvben foglalt ingatlanokat az 1854. évben elhalt telekkönyvi tulajdonos G. Mihajlónak leánya és kizárólagos örököse G. Anna még 1868. évben felperesek atyja D. P. Vaszilyunak eladta és hogy ez időtől fogva azokat nevezett vevő birtokolta és használta; azt pedig, hogy D. P. Vaszilyu halála óta ezeket az ingatlanokat felperesek, mint annak örökösei birtokolják és használják, alperes ellenbeszédében tagadásba nem vette. Tekintve, hogy a fenebbi telekjegyzőkönyvből kitűnik, hogy D. P. Vaszilyu javára még 1868. évi október hó 30-án a vételári jog is