Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

CSALÁDI JOG. 149 polgárai közé felvétetett, azt a joghatályt tulajdonítani nem lehet. Házassági hogy alperesnek 1893. máj. 13-án tanúsított jogos eljárása utólag törvény. jogtalanná váljék, az a körülmény pedig-, hogy alperes a K) 77. $. alatti okirat tartalmával kifejezetten nem védekezett, a hivatalból Korábban vizsgálandó jelen perben figyelembe nem jöhet; valamint nem külföldinek jöhet tekintetbe az sem, hogy alperes az életközösség visszaálli- bontópere matására biróilag felhivatott, az elsőbiróság által e részben felhozot- gyar bíróság takon kivül azért, mert felperes eziránti kérvényéhez a K) alatti előtt. okiratot nemcsak hogy nem mellékelte, de kérvényében ily okirat létezéséről emlitést sem tett; ezeknél és az elsőbiróság özekkel nem ellenkező egyéb indokainál fogva a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával a per főtárgyára nézve az elsőbiróság , ítélete volt helybenhagyandó. (97. szept. 10. 4693.) 15074. Pozsonyi tsz.: Ámbár peres feleknek utolsó együttlakása nem volt Magyarországon és felperes jelenleg is Bécsben lakik, mégis a jelen válóperben az 1868 : LIV. t.-cz. 30. §-a alapján ezen kir. törvényszék illetékes Felperes keresetében előadta, hogy neje megférhetlen természetű, iránta ellenséges indulatú volt, még 1879. évben lakásából eltávozott és őt hűtlenül elhagyta, mely tette után közmegegyezéssel a B) alatti végzés szerint ágyés asztaltól el lettek választva; utóbb neje ugy eltávozott, hogy a leghosszabb ideig nem tudta hollétét. Alperes a tárgyalás során beismerte, hogy a felperest hűtlenül elhagyta és hozzá a 6704/96. sz. végzés daczára sem tért vissza; beismerte, hogy férjével 18 év óta nem él és kijelentette, miszerint a válásba beleegyezik. Tekintve, hogy peres felek közösen kinyilatkoztatták válási szándékukat, hogy 1879. év óta különválva élnek és alperes az 6704/96 sz. végzés és a 9835/96. sz. Ítélet daczára sem tért vissza férjéhez és a házasélet közösségét helyre nem állította; tekintve továbbá, hogy az ismételt békéltetési kísérletek alkalmával is megmaradt alperes a hűtlen elhagyás mellett; tekintve végre, hogy a jelen esetben kizártnak tekinthető peres felek kibékülése, köztük a házas élet helyreállítása; miért is a házasságot a H. J. T. 77. §-a alapján alperesnő vétkéből felbontani kellett. (97. máj. 4. 4474.) — Pozsonyi tábla. Hhagyja .... azzal a változtatással, hogy a „hűtlen elhagyást" a szándékos és jogos ok nélkül való elhagyással helyettesíti .... indokainál fogva annyival inkább helybenhagj^ja; mert a C) alatt csatolt honosító okirat tanúsága szerint felperes a házasságának megkötése után magyar állampolgárrá lett, alperes pedig a férje honpolgári illetékességét követvén, e szerint a magyar állampolgári kötelékbe lépett, peres feleknek házassági perében a magyar bíróság van hivatva ítélkezni (1894: XXXI. t.-cz. 114. §.); továbbá, mert az alperes beismerte, hogy a házassági életközösséget ő bontotta fel, férjének még 1879. évben történt elhagyásával; oly ténykörülménynek a bizonyítását pedig meg sem kísérelte, a melynek alapján jogos oka lett volna férjét elhagyni és a felbontott életközösség visszaállítását megtagadni: és mert e szerint felperesnek az alperes által szándékosan és