Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

CSALÁDI JOG. 139 hagyó végzés következtében, ugy írásbeli beadványaiban, vala- Házassági mint az 1897. évi márczius 29-én, illetve 1897. május 17-én törvény, megtartott tárgyalásokon azt adta elő, hogy ő jogos ok nélküli 77. §. elhagyónak tekinthető, mert ő a felperesnek csődbejutása foly- Az elhagyás tán, férjének tudtával és hozzájárulásával távozott saját szüleihez mint rontó ok. és ismételve kijelentette, hogy ő bárhol és bármikor kész felperessel az életközösséget visszaállítani, de ennek teljesítésében az által van gátolva, hogy férjének önálló lakása, a hova alperes költözhetne, nincsen és felperes alperes tartására képtelen, az eljárt kir. törvényszékhez utasittatik, hogy a felekkel további jegyzőkönyvi tárgyalást tartson s hívja fel felperest annak hiteles kimutatására, hogy ö oly önálló lakással bir, a hova alperes akadálytalanul beköltözhet ós hogy felperes alperest a felek állásának megfelelően eltartani képes, a tárgyalás befejezése s a felek által ajánlatba hozandó bizonyítékok alkalmazása után pedig hozzon a kifejlendőkhöz képest uj ítéletet. (97. okt. 6. 5246.) 15051. Curia : A per adataiból nem tűnik ki, hogy a különélés annak következménye volna, hogy felperes alperest hűtlenül elhagyta; sőt az alperes viselkedéséből okszerűen lehet következtetni, hogy a házassági együttélés megszakításához alperes is hozzájárult: de egyébként az esetlen is, ha az együttélési a felperes egyoldalúan szakította volna meg, e körülmény' non zárja el öt attól, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse. Mihez képest tekintve azt, hogy felperes férjét a házasélet visszaállítására felhívta, sőt alperes erre 1896. április 30-án 3500. szám alatt kelt végzéssel köteleztetett, alperes azonban ezen kötelezettségének eleget nem tett, és habár arra alkalma nem volt, az együttélés visszaállítása megtagadásának okát nem adta, annál kevésbbé igazolta, a megelőző tárgyaláson pedig kifejezetten akként nyilatkozott, hogy nejét vissza nem veszi, ennélfogva a hűtlen és nem igazolt, tehát jogos ok nélkül való elhagyás esete az alperest terhelőleg kétségkívül fenforog. (97. jun. 30. 3047.) 15052. Miskolczi tsz. : Felperes keresete arra irányul, hogy az alperessel 1868. márczius hó 16-án kötött házassága 1894. évi XXXI. t.-cz. 77. §-a alá eső s az alperesnek terhül rótt szándékos és jogos ok nélküli elhagyás indokából bontassék fel. A folyó évi 5974. szám alatt kelt végzéssel köteleztetett alperes, hogy a házassági életközösséget 15 nap alatt állítsa vissza. Ezt alperes a 9056/p. 1896. szám alatt bemutatott községi bizonyítvány szerint meg is kísérletté, de eredmény nélkül; mert felperes kijelentette, hogy alperest magához semmi szin alatt vissza nem fogadja. Igaz, hogy az 5794/p. 1896. számú végzés alperesnek folyó évi július hó 13-án kézbesittetett, alperes pedig augusztns hó 21-én, tehát a kézbesítést követő 38-ik napon tett kísérletet az életközösség visszaállítására és így a 15 nap alatt kötelezett teljesítés tekintetében alperes terhére késedelem mutatkozik. Miután azonban a folyó hó 11-én tartott békéltetéskor alperes késedelmeskedésének okául a saját tudat-