Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 127 rithatása czéljából a bíróságok határozatai ellen jogorvoslatok- Kártérítés, kai élni, vagy a biróságok valamely tagja ellen a kárkeres- A kir. kineshetőség előzetes megállapítása végett az 1871. évi VIII. tár felelőssége t.-cz. 68. §-a szerint fegyelmi eljárást kérni tartozott volna, a közegei Az ilynemű mulasztással egyébiránt felperes csak abban az okozta kárért esetben volna terhelhető ha a kárt a büntető biróság valamely tagja akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból okozta volna, mert felperes ügyében ez a biróság járt el. Ellenben felperes a kir. járásbíróság előtt D. Teréz által V. Ignácz ellen folyamatba tett végrehajtási üg}'rben érdekelve nem volt és erről az ügyről, jelesen a birói letiltásról és kiutalványozásról csak akkor értesült, a mikor a kárt jogorvoslatokkal elháritani már nem lehetett. Ily körülmények között felperesnek jogában állott az államkincstárt nyomban a kártérítés iránt perelni, mihelyt kitűnt, hogy a letéti összeg nem az ő hitelezője, hanem V. Ignácz hitelezője által letiltatott, hogy a letét nem is a büntető törvényszék által, hanem ennek hibáján kívül más hatóság által kiutalványoztatok, az a körülmény pedig, hogy felperes nem azonnal lépett perre, hanem a végrehajtási ügybe beavatkozván, minden képzelhetőt megtett arra nézve, hogy a jogtalan kiutalványozásnak hatályon kivül helyezése mellett, pénze kifizettessék és hogy lépései épen azért, mert az ügyről korábban tudomást nem nyert, czélho?; nem vezettek, neki mulasztásul be nem tudható. A felhozottakból folyóan, az ügy megvizsgálásánál közömbös az, hogy a végrehajtási eljárás folyamán követett-e el vétkes mulasztást a kir. járásbíróság és esetleg kir. itélő tábla valamely közege, annyi azonban e helyen is kétségen felül megállapítható, hogy a budai m. kir. adóhivatalnak az 1881 évi 39,425 szám alatt a birói letétetek kezelése tárgyában kibocsájtott igazságügyminiszteri rendelet 18. §-a értelmében kötelességében állott volna, figyelemmel a büntető törvényszék 29,449/81. számú letétbe utaló végzésére, akár a bírósági kiküldöttek, akár a végrehajtást elrendelő budapesti 1 —III. kerületi kir. járásbíróságot a letiltás alkalmával nyomban értesíteni arról, hogy a letiltott 1000 frt nem illeti meg végrehajtást szenvedő V. Ignáczot, hanem K. Bélát a felperest. Ezenfelül tény az, hogy az alperes kir. kincstár képviselősége a per folyamán a helytelen letiltás és kiutalványozás tárgyában sem az eljárt hatóságokat, sem azok valamely közegét mulasztással nem terheli, de egy szóval sem emliti, hogy a helytelen kiutalványozásra önmaga felperes szolgáltatott volna okot, vagy hogy módjában állott volna felperesnek a kárt megfelelő más jogorvoslatokkal elháritani, alperesnek az az érvelése pedig, hogy felperes a jogorvoslatok kimerítése után fegyelmi eljárást tartozott volna kérni, már a felhozottakkal alaptalannak bizonyult. A másodbiróság ítéletében a kereset elutasítására felhozott az az indok sem fogadható el helyesnek, hogy felperes elsősorban a foglaltató, illetve engedményese ellen, mint kinek a letét jogtalanul kiutalványoztatott, tartozott volna a letét visszafizetésére kártérítési perrel fellépni,