Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

122 KÖTELMI JOG. Kártérítés. 26-tól terjedő időre vonatkozhatik. Ennek előrebocsátása után Kártérítés tekintve, hogy alperes ama tényében, mely szerint felperes okmányok bizonyítványait a som. per adatai szerint 1890. decz. 19-én visszatartása a szolgálatbői minden alapos ok nélkül történt elbocsáttatása miatt. alkalmával és még azután is a m-.ilyei kir. jbsághoz 1891. jan. 19-én 14ö 91. sz. a. k iráni beadott és A. H. mint az alperes megbízottjával szabályszerűen közölt, intő kérvény daczára sem adta ki s csak a kereset beadása után 1894. június 25-én bocsá­totta azokat a felp. képviselő rendelkezésére, oly jogellenes cselek­mény mutatkozik, mely miatt az osztr. poly. tkv. 1294. 129'). §-ai értelmében alperest a kártérítési kötelezettséy joyosan terheli, mert miután felperes H. J. tanú mint a bpesti s környékbeli gőzgép­kezelők egylete titkárának esküvel megerősitett vallomásával kimutatta, hogy bizonyitványainak hiányában megfelelő gépészi állást nem kaphatott, és mert a fennálló szabályok szerint vala­mely gőzgép kezelésére különben is csak vizsgázott gépészt le­het alkalmazni, az alperes ama ténye által, mely szerint az em­iitett bizonyítványokat visszatartotta, felperest rendes keresmé­nyében megakadályozta. Alperesnek az a védekezése, hogy fel­peres nem nála, hanem A. H. uradalmi főerdész és gazdatisztnél sürgette a bizonyítványok kiadását, figyelembe azért nem volt vehető, mert nevezett alkalmazottja a szolgálati szerződés és a megelőző sommás per iratai közt levő Írásbeli meghatalmazás szerint alperesnek megbízottjaként járván el, az eme minőségben elkövetett mulasztásokért alperest a meghatalmazási viszonynál fogva az ált. ptk. 1017. §. értelmében felelősség terheli. A mi alperesnek azt a további kifogását illeti, hogy felperes szolgála­tából való elbocsáttatása után hivatásának megfelelő, vagy egy­általában más megfelelő állásban volt, miután _e tekintetben fel­peres tagadásával szemben a bizonyítási kötelezettség alperest terheli s ő ez irányban mi bizonyítékot sem nyújtott, ez a kifo­gása tekintetbe vehető nem volt. A fentebb előadott körülmények és a per adatai szerint és tekintettel a hivatkozott szolgálati szer­ződésre, felperest a kereset beadását megelőző 2 év 11 hóra, vagyis 1891. június 26-tól számított megfelelő időre évenkint legalább 300 frt évi fizetése erejéig kártérítés jogosan megilletvén, ez a jelen ítélet rendelkező részében foglalt kiszámítás szerint részére megítélendő volt Ellenben nagyobb kártérítési s kamatok iránti követelésével felperest elutasítani, illetőleg e tekintetben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett, mert a szerződési évre vonatkozó követelését felperes á sommás perben már érvényesí­tette, tehát ismételten nem hozhatja számításba, a kártérítési összey yediy csak a jelen Ítélettel állapíttatván meg. ez nem képez oly lejárt követelést, mely után felperest törvény szerint késedelmi kamatok megilletnél". — Curia: Az alperes kártérítés iránti kötelezettsége megállapítására nézve a másodbiróság által fel­hozott indokok e helyütt is elfogadtattak és pedig annyival inkább, mert felperesnek amaz állítása medett, hogy visszatartott bizonyitványainak kezei között létele esetében megfelelő gépészi

Next

/
Oldalképek
Tartalom