Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
118 KÖTELMI JOG. Kártérítés, arra, hogy a felebbezési bíróság- ítéletének indokolásában nem Kártérítés jelölte meg tüzetesen azokat az adatokat, melyeket a bünper elmebeteg cse- adataiból meggyőződésének alkotásához felhasznált, hanem a bünlekményéből per adataira csak általánosságban utalt: nyilvánvaló, hogy a felebbezési biróság az alperesre rótt cselekmények elkövetésének megállapításánál a S. E. 64. §-ban az indokolás belső tartalmára nézve előirt követelményeknek meg nem felelt s ez által alapos panaszra adott okot. A felebbezési biróság alperes kártérítési kötelezettségét korlátlanul és már •azért állapította meg, mert alperes gyujtogatása miatt felperesek kárt szenvedtek. A felebbezési bíróságnak ez a felfogása téves. Jogszabály ugyanis, hogy az elmebetegek cselekményei beszámítás alá nem esnek és ebből folyóiag a betegség folyamán másoknak okozott károkért rendszerint vagyoni felelős' ségre nem is vonhatók és a biróság az elmebeteg vagyonát a kárnak megtérítésére csak annyiban fordíttathatja, a mennyiben ezt a károsító és kárösitottnak személyes viszonyai, az elkövetett cselekmény körülményei és a méltányossági szempontok indokolják és egyszersmind a károsító és esetleg azok. kiket ez eltartani köteles, az eltartásukhoz szükséges eszközöktől meg nem fosztatnak.. Figyelemmel már most arra. hogy a felebbezési biróság a fentebb kifejtettek szerint ugy a tényálllás megállapításánál, mint a jogszabály felállításánál és alkalmazásánál helytelenül, illetve nem kimerítően járt el és továbbá, hogy a perben eddig kifejtettek alapján s különösen abban az irányban, a melyből a fenforgó kérdés a kártérítés mérve és terjedelmére nézve megbírálandó, a kellő adatok, illetve a vonatkozó tények megállapításának hiányában érdemileg dönteni nem lehet; a felebbezési biróság ítéletének a S. E. 204. §. rendelkezésénél fogva feloldásával további megfelelő eljárásra és határozat hozatalára utasítandó volt (97. szept. 14. I. G. 134.) Kártérítési 15027. Curia: Felperesek első sorban a miatt támadják meg összeg meg- a felebbezési biróság ítéletét, hogy a biróság a S. E. 204. §. állapítása, rendelkezésének megsértésével a kir. Curia által előzőleg irányadónak kimondott jogelvhez, a per végleges eldöntésekor nem alkalmazkodott, jelesül akkor, mikor alperesnek a bérlet elvonásában nyilvánuló jogtalan tényét felperesek károsodásával okozatos összefüggésbe nem hozta; holott a kir. Curia alperesnek kártérítési kötelezettségét éppen azért állapította meg, mert alperes jogtalanul költöztette ki felpereseket. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési biróság ismételten kifejezést adott annak, hogy a kir. Curia 1896. évi 394. G. számú határozatában megállapított jogelvet irányadóul és ekként alperes kártérítési kötelezettségét fennállónak tekinti és mert abból a körülményből, hogy alperes kártérítési kötelezettsége a kir. Curia által elvileg megállapittatott, még nem folyik az, hogy alperes a felebbezési biróság részéről a kereseti czimeken és összegekben okvetlen elmarasztalandó volt volna, minthogy annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a bérleménynek idő előtt kényszerült