Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

110 KÖTELMI. JOG. Bérleti és ő a szerződésnek alperes részéről való meg- nem tartása miatt haszonbérleti származott káraira nézve kártérítési követeléseit érvényesíteni szerződés, jogosítva van. Felperesnek ez az érvelése azonban téves, mert A fővárosi azzal, hogy ő a kávéházat 1898. május 1-től kczdődőleg bérbe lákbér-sza- adta, a közte és alperes között létezett bérszerződést a bérviszony bályzat értei- tekintetében tényleg megszüntette; mivel a bérleti viszony fennmezése. állásához az .kívántatik, hogy a bérelt tárgy a bérlő rendelkezése A bérlemény alatt álljon, az pedig a bérlőtől elvonatott. Ily helyzetben tehát tovább bérbe- megbirálás tárgyát egyedül az képezi, hogy felperes a bérvindása a bérlő szony megszűntével az alperes ellen a keresetében előadott részéről. czimeken kártérítést követelni jogosítva volna. Erre nézve pedig Bérlő kártéri- egyedül a székesfővárosi lakbérszabályok és a felperes s az tési kötelezett- alperes között kötött szerződés lehetnek irányadók. A székessége. fővárosi lakbérszabályok arra nézve rendelkezést nem tartalmaznak, hogy oly esetben, midőn a bérlő hosszabb időre bérel is ki valamely helyiséget, ha a bérlő a mulasztásából a bérlet kikötött idő előtt megszűnik, és a bérbeadó annak utána kevesebb összegért adja ki a bérletet, a bérlő a különbözetért kártéritéssel tartozzék, ily esetben a 10. §. a bérbeadónak csak azt a jogát tartja fenn, hogy hosszabb bérlet kikötése esetén is, ha a bérlő az évnegyed végéig a bért nem fizet - a bérbeadó a bérletet felmondás nélkül is lejártnak tekintheti, de a bérlőnek ez esetben való kártérítési kötelezettségéről ebben a szakaszban szó sincs; ez alapon tehát felperes kártérítést nem követelhet. De nem követelhet a bérleti szerződés alapján sem; mert e tekintetben erre nézve alperes kötelezettséget nem vállalt, hogy az esetben, ha ő szerződési kötelezettségének eleget nem tenne és ebből íolyólag annak szüksége állana elő, hogy a kikötött bérleti idő lejárta előtt alperes a bérletet megszüntetni és azt másnak bérbeadni kényszerülne, a különbözetért alperes kártérítéssel tartoznék, ily kikötés hiányában bérbeadó csupán a szerződés teljesítését kívánhatta alperestől. Egyébként azonban ilyszerü szerződési kikötés esetében is felperes a jelen esetben kártérítést azért nem követelhetne, mert a nem vitás tényállás szerint, hogy felperes a bérletet másnak adia ki, azt pedig felperes tényállás gyanánt meg nem állapíttatta, hogy az ujabb bérbeadás alperes hozzájárulásával és beleegyezésével történt volna, sőt ellenkezőleg a felebbezési bíróság ítéleti tényállásából az tűnik ki, hogy a bérbeadás alperes előlelege^ értesítése nélkül történt. A most előadott indokok alapján nem követelheti felperes az ujabb bérbeadásnál befektetett 2100 írtnak a bérleti időből hátralevő három évre felszámított 5o/0-os kamatját a 360 frtot sem, mert ez az összeg is a bérkülönbözet jeleggével bir, mivel felperes tényállás gyanánt megállapított saját előadása szerint is azért volt kénytelen a kávéházba befektetni, hogy ez által a 3000 forint évi bért ez ujabb bérbeadásnál elérhesse. Nem sértet a felebbezési bíróság jogszabályt azzal sem, hogy felperes javára •az 1896. évi november 1-től 1897. február l-ig járó bérleti negyedévről 250 frt bérveszteséget, mint kártérítést meg nem