Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 81 a jövedelmek mindaddig, mig a földtől elválasztva nincsenek, 1881: LX.t. cz. vagyis függő termés alakjában az 1881 : LX. t. cz. rendelkezéseiből 213. §. folyóan más módon, mint a haszonbérelt ingatlannak haszonéi- Végrehajtás vezetére az imént idézett törv. 213. §-a szerint vezetett végrehajtás haszonélventján le nem foglalhatók ; minthogy továbbá éppen a fönnebb előadottak szerint a haszonbérleti jogból folyó haszonvétel lefoglalása nem a végrehajtást szenvedő, hanem csakis a haszonbérbeadó jogainak esetleges jogsérelmével járhat, ezen esetleges jogsérelem orvosolását pedig a haszonbérbeadó a bérleti viszonyt szabályozó szerződés alapján a törv. rendes utján mindenki ellen szorgalmazhatja, ezeknél fogva a haszonbérletből folyó haszonvételi jog nem tekinthető oly személyes jognak, mely átruházása és végrehajtás utján való értékesithetés tárgyát nem képezvén, lefoglalható nem volna. (Kelt 95. febr. 27. Hitelesíttetett, 95. márcz. 4. A határozattárba felvett 6. sz. polg. határozat.) 13439. Győri tábla: Abban az esetben, ha a végrehajtást szen- 217. §. redő a végrehajtás alapjául szolgáló okiratban (ítéletben, bírósági Végrehajtás egyezségben) csupán csak a váltólevél vagy az adóslevél kiadására van %n9° va9J/011 kötelezve, de nem egyúttal arra is, h. a kiadandó adóslevél vagy váltó- kiadására, levél fel nem találása esetére az adóslevélbeli, vagy a váltóösszeget mfizetni, esetleg birói letétbe fizetni (biztosítani) tartozik az 1881 : LX. t. cz. 217. §-a nem alkalmazható. Mert az 1881 : LX. t. cz. 217. §-a megengedi ugyan, h. a végrehajtató akkor, ha a végrehajtást szenvedő bizonyos ingó vagyonnak, vagy mhatározott nemű vagy fajú ingóság megállapított mennyiségnek kiadásában van elmarasztalva, de a végrehajtás azért nem foganatosítható, mivel a kiadandó ingó a végrehajtást szenvedőnek birlalatában nincs, s ha a végrehajtás alapjául szolgáló okirat erre az esetlégre intézkedést nem tartalmaz, a kiadandó, de meg nem levő ingóság egyenértéke erejéig biztosítási végrehajtást foganatosíthassa, az egyenértéket bíróilag megállapittassa, azután pedig az egyenértéket kielégítési végrehajtás utján a maga részére behajthassa; de a mint a kérdéses törvényszakasz intézkedéséből kitűnik, ez feltételezi, h. a marasztalás tárgya ingóság tekintete alá eső legyen és h. az magában véve mhatározható forgalmi értékkel birjon. Mert továbbá az adóslevél s a váltólevél, mint ilyen nem ingóság, hanem csak bizonyitéka az ingó vagyon tekintete alá eső követelésnek, s azonfelül a közforgalom tárgyát képező s más szempont alá eső értékpapíroktól eltekintve, maga az adóslevél, a váltólevél, mint ilyen (n papirra irt szöveg) fogalmi értékkel nem bir. Mert végül a birói gyakorlat ad ugyan keresetet az adósnak arra nézve, h. ez a törlesztett vagy másképen elenyésztett adósságáról kiállított adós vagy váltólevél jogosulatlan birtokosától az adós vagy váltólevél ki nem adása esetére s a másodszori fizeMárkus : Felsőbíróságaink elvi határ. VIII. 6