Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 613 zas. mazó kifejezést sokan hallják, illetve arról sokan értesüljenek. A 1878: V. t. cz. törv. nem állapitja meg ugyan a nyilvánosság fogalmához szük- 262. §. séges személyek számát, a Btk. 258. és 262. §§-ai tartalmának Nyilvános egybevetéséből azonban kétségtelen, h. a Btk. 262. £-a szerint becsületsértés minősülő rágalmazás vétségének tényálladékához nagyobb nyil- és rá9^ma' vánosság szükséges, mint a Btk. 258. §-a szerint minősülő rágal­mazás vétsége tényálladékénak mvalósulásához, mert különben a Btk. 258. §. fogalmi mhatározásán felül a Btk. 262. §-ában a nyilvánosságnak különös hangoztatására szükség nem volt volna. Minthogy pedig a panasz tárgyát képező, állítólag rágalmazó kifejezéseket tartalmazó levél a magánvádlottnak állítása szerint csupán három embernek, t. i. a terhelt káplánjának és Szenté község tanítójának és harangozójának kezén fordult meg addig, a míg a községi biró kezéhez jutott s minthogy egyébként a vizs­gálat arra sem szolgáltatott adatot, h. a fent mnevezettek is értesültek a kérdéses levél tartalmáról, a Btk. 262. §-a által mkövetelt nyilvánosság hiánya miatt a terhelt ellen rágalmazás vétsége miatt megindított eljárást mszüntetni és a fennforogni látszó, a Btk. 261. és 258. §§-ai szerint minősülő becsületsértés s rágalmazás vétségének elbírálása végett az iratoknak az 1880: XXXVII. t. cz. 40. §-a szerint illetékes jbg.-hoz leendő áttételét kellett elrendelni. (96. aug. 17. 6945.) 14229. Curia: A földmüvelésügyi ministerium, tehát az állam­kormány szervezeti keretébe tartozó s az állam tulajdont képező kincstári birtokok feletti kezelés és az azokon való telepítés tekin­tetében önálló hatáskörrel és alantas közegei felett rendelkezési joggal biró állami jószágigazgató a törvény által alkotott hatóság tagjának tekintendő, ennélfogva a sértett M. J. pancsovai állam­jószágigazgató ellen elkövetett nyilvános rágalmazás és becsület­sértés vétségei a Btk. 262. §-ának súlya alá esnek. (93. szept. 7. 7153 93. B. XXVII. 5.) 14230. Curia: W. Gy. és E. S. tanuknak a végtárgyaláson eskü alatt tett vallomásával bizonyítva van, h. a vádlott a ter­hére rótt nyilatkozatot a jbg.-i tárgzaló terem előszobájában levő, harmincznál több egyén előtt oly hangosan tette, h. azt mindenki mhaUhatta, a minthogy ők meg is hallották, mely körülmények a törvény által kívánt nyilvánosságot megállapítják s nevezetesen •ehhez nem szükséges még annak a bebizonyítása is, h. a tett nyilat­kozatot többen is mhallották, Az a körülmény tehát. h. a kihallga­tott másik két tanú a nyilatkozatot teljesen meg nem értette •annál kevésbé mentheti vádlottat, mert a jelen volt többi tanuk tudomásuk iránt egyáltalán ki nem hallgattattak. Nem kelléke a rágalmazás vétségének az sem, h. ama személy iránt, kiről a rágal­mazó tény állíttatott, kétség se foroghasson fenn ; hanem elég, ha az

Next

/
Oldalképek
Tartalom