Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 575 h. a hatósági erőszak tettén kapott panaszossal szemben erőszak 1878: V. t. cz. alkalmazására kiküldöttek jogosítva voltak s miután a panaszos 193 §• az ellene alkalmazott erőszaknak is ellen szegük, a község birája Személyes elé kísérteteset is erőszakkal megakadályozni törekedett: az lehet szabadság csak a kérdés, vájjon a panaszos ellenszegülésének leküzdésére me9sértése megkötöztetése okvetlenül szükséges volt-e vagy sem ? Énnek a közkivafalno kérdésnek az eldöntése fegyelmi eljárás tárgya lehetett volna, de abban ily körülmények közt a személyes szabadság megsértésének tényálladékát megállapítani, vádlottakat eljárásuk miatt bűnvádi felelősség alá vonni nem lehet, annál kevésbé, mert eljárásuk jogossága iránt való tudatra mutat az az intézkedésük is, mely szerint panaszost egyenesen a község birája elé kisértették s mert őt e közben egyébként nem bántalmazták s a miként a látlelet is mutatja, panaszoson a kötözés jelén kívül más szándékosan ejtett sérülésnek nyoma sem látszott. (96. márcz. 5. 1116/95. sz. B. XXXII. 25.) 14127. Zombori tsz. : Sz. M. zombori lakos azt panaszolta, h. midőn 93. jul. 15. a Dálya felől Zombor felé közlekedő vasúton utazva P.-Szt.-Iván állomásra ért; Sch. Antal ottani állomási főnök két utast, vasúti jegyek hiányossága miatt megbirságolt. Ekkor Sz. M. azt mondotta, h. nem az utazók a hibásak, hanem a dályai pénztáros, mert részeg volt, mikor a jegyeket adta; erre Sch. Antal egy ott álló községi rendőrnek, a ki Pleli István személyében kinyomoztatott, megparancsolta, h. panaszost húzza le a vonatról, a mi azonban nem sikerülvén, sürgönyzött a zombori vasútállomáshoz letartóztatása végett. Midőn itt a vonatról leszállott, egy vasúti tisztviselő, B. Szilveszter és két városi rendőr által panaszos bevezettetett az irodába, a honnan személyazonosságának megállapítása után elbocsáttatott. Tekintve azonban, h. a vizsgálat folyamán Sch. Antal és Pleli István által előadott védekezésből és Sch. Sámuel vallomásából megállapítható, miszerint Sz. M. a p.-szt.-iváni állomáson azt kiáltotta, h. a dályai vasúti pénztárnok „ostoba, bitang és részeg" volt s ezen illemsértő és rendellenes magaviselete folytán, Sch. Antal állomásfőnök a vasúti üzletszabályzat 20. §-ának 2. pontja alapján jogosan járt el, midőn Sz. M.-t az utazásból kizárni akarta, tekintve, h. Sch. Antal a zombori állomásfőnökhöz küldött sürgönyében, annak 9. naplószám alatt fekvő másolata tanúsága szerint, azért kérte Sz. M. feltartóztatását, h, annak illetősége és neve megállapittassék és vele közöltessék; tekintve végre, h. a zombori vasútállomáson Sz. M. ellen erőszakot nem alkalmaztak, őt le nem tartóztatták, mert panaszos, saját beismerése szerint önként jelentkezett B. Szilveszternél, vele a két rendőrrel együtt önként ment be a vasúti irodába, a hol lakását, foglalkozását és nevét megmon-