Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

528 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t. cz. azonban ezt a különben is mámoros állapotban volt vádlott 78. §. féltékenységtől felháborodva mzavarodott kedélyállapotban követte Jogos vede- el, ez a cselekmény a Btk. 79. §-ának utolsó bekezdése értelmélem. ben ne\zi ^Q- nem számitható, minélfogva őt a vádbeli kihágás alól fel kellett menteni. (95. jun. 25. 6271 95. sz. B XXXI. 14.) Í3990. Curia: Az alsófoku biróságok Ítéletében az eljárás adatainak mfelelően előterjesztett tényállásban tüzetesen ismertetve van. h. B. M. családját durva bánásmódjával évek h< sszu során át üldözte, éreztette ezt különösen nejével, ki férje kegyetlen bánásmódja miatt ismételve fordult a községi biró oltalmához; h. 94. szept. 14. B. M. szóbeli és tettleges bántalmazások) veszélyes fenyegetéssel zavarta el nejét és gyermekei egy részét otthonukból, kik e miatt napokon át részint idegeneknél, részint a mezőn voltak kénytelenek magukat mhuzni; h. midőn szept. 16. B. M. a mezőn dolgozó családjához kijött, ott ismét veszekedni kezdett nejével; délután 1 óra körül rávette nejét, h. vele haza menjen, de útközben mtámadta, leteperte, fojtogatta, sőt kését keresve, fenyegetése szerint megölni akarta, csakis Mihály fia közbenlépésének és könyörgésének sikerült anyját a komolyabb következményektől mmenteni; h. továbbá az nap estefelé vádlottnő. engedve férje követelésének, vele haza indult, mely alkalommal a mezőn maradt József fiuk, féltve anyát atya bántalmazásától, oltalomképen Mihály öcscsét szüleivel küldte. Ez alkalommal útközben ismétlődött vádlottnőnek férje által való jogtalan mtámadtatása, B. M. nejét a földre teperte, rátérdelt, fojtogatta s megöléssel való fenyegetés mellett kése után a zse-. bébe nyúlt. A mtámadott nő, ki alaposan retteghetett attól, h férje a már korábban és ismételve hangoztatott fenyegetéseit végrehajtandó, őt megöli, Mihály fiát hivta segélyül, ki látva életveszélyes helyzetét anyjának, az atyja által elejtett botot felkapta, azzal atya fejére egy ütést mért, ki ennek folytán elszédült. Vádlottnő ezzel férje hatalmából szabadulva, felugrott, kivette fia kezéből a botot, azzal kétszer ütött férje fejére, mely ütések B. M. eszméletlen állapotát még növelték. Ifj. B. M.-nek atyjával szemben elkövetett ez a cselekménye, tekintve, h. az anyját fenyegető közvetlen életveszély és jogtalan mtámadás elhárítására szükségesnek jelentkezik, mint a^Btk. 79. §. első tétele alá vonandó jogos védelem terhére be nem számitható. De özv. B. M.-né terhére sem számitható be ennek a vádlottnak az a ténye, h. férje alól kiszabadulva, a már eszméletlen állapotban levő férje fejére még két ütést mért: mert vádlottnőnek a helyzet és a körülmények szerint mfelelő előadása szerint emez ütések rögtönösen szenvedett gyötörtetése, a kiállott életveszély félelme, ijedelme és ebből folyó mzavartságának behatása alatt történtek,