Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 29 szakértők egybehangzólag vallották, h. a gó'zmozdony a malom-188 l:LX. t. cz. nak csupán kiegészítő részét képezi, miből következik, h. az 46. §. ingatlannak tartozékát nem képezheti, s igy mint ingó dolog Ingó dolog lefoglalható. (97. jan. 12. 352.) — Kassai tábla: Hhagyja. (97. fogalma. márcz. 1. 330.) 13322. Győri tábla : A végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett §• örököst ingókból álló, még bíróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, ^oz^s birtokvagy a hagyatéknak ingóságokból álló részéből megillethető eszményi^an ^evo jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgári^0, ^ törvénykönyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti, következőleg arra készpénzbeli követelés behajtása czéljából a végrehajtás sem rendelhető el. Mi sem gátolja azonban azt, h. a végrehajtást szenvedő birlalatában levő hagyatéki ingóság vagy a hagyatékba tartozó, de még valamely örököstárs birlalatában levő hagyatéki ingóságnak a végrehajtást szenvedőt megillető jutaléka az 1881 : LX. t. cz. 48. §-a értelmében le legyen foglalható s e czél elérésére elegendő, ha a biró a végrehajtást általában véve a végrehajtást szenvedő ingóira rendeli el. Indokok : Az 1881: LX. t. cz. tüzetesen határozza meg azt, h. a készpénzbeli követelés behajtására irányuló végrehajtás az adósnak minő vagyonára vezethető. Ebből folyólag annak elbirálásakor, h. a végrehajtást szenvedőnek örökségi jutaléka képezheti-e foglalás tárgyát, csakis az 1881 ; LX. t. cz. vonatkozó rendelkezéseiből lehet kiindulni. Az 1881 : LX. t. cz. 138. §-a megengedi ugyan, h. a végrehajtást szenvedőre örökség vagy hagyomány utján szállott valamely ingatlanból őt megillető, de tulajdonául még be nem keblezett, sem elő nem jegyzett jutalék feltételesen végrehajtás alá vonható legyen, de az emiitett t. cz. hasonló intézkedést ingóságokból álló hagyatékra, vagy a hagyatéknak ingókból álló részére nézve nem tartalmaz. Ez utóbbit illetőleg tehát irányadó szabálynak első sorban az 1881 : LX. t. cz. 48. §-a fogadandó el, melynek rendelkezése értelmében lefoglalhatok a végrehajtást szenvedőnek birlalatában levő ingóságai feltétlenül, másnak birlalatában levő ingóságai pedig csak a birlaló beleegyezésével, vagy e nélkül is, ha a végrehajtató bizonyítékokkal kellően valószínűsíti, h. a foglalás alá veendő ingóságok a végrehajtást szenvedőnek képezik tulajdonát. Ugyané törvényszakasz kártérítési keresetet ad a végrehaj tatónak a foglalásba be nem egyező birlaló ellen arra az esetre, ha ez jogosulatlan ellenzéssel gátolta meg a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingóságok lefoglalását. Az 1881 : LX. t. cz.-nek ide vágó rendelkezései közül figyelembe veendő még: a 43. §-nak az az intézkedése, h. a végrehajtató nyilatkozni tartozik, h. a végrehajtást adósának minő vagyonára kívánja vezetni, de ha csak ingóságokra kivánja a foganatosítást, elegendő annak a