Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

180 KERESKEDELMI TORVÉNY. 1875 : XXXVII. szolgálati kötelesség súlyos msértése miatt hivatalától elmozditt. cz. tátott és ha ez az elbocsátó határozatban kifejezetten kiemel182' §• tetett. A nyugdijszabályok eme pontjában foglalt határozmányok Részvénytár- helyes értelmezése szerint tehát hivatalból való elmozdítás, történt sasági alkal- légyen az akár valamely mbecstelenitó' cselekmény miatt az ma*°tt nyu9- igényjogosultat ért elitéltetés folytán, akár pedig a szolgálati yigenye. ^Qteiesség sulyos msértése miatt, önmagában véve még nem enyészteti el az igényjogosultaknak nyugdijigényét, hanem a hivatalból való elmozdítást kimondó határozatnak csak akkor lesz. ez a jogelenyésztó' következménye, ha ez iránt is kifejezetten külön rendelkezést tartalmaz. Ily rendelkezést azonban az alp. társaság fegyelmi hatósága által hozott 77. a. határozat nem tartalmaz és ebből folyóan alp. a felp.-t beismerten a nem kifogásolt összegben megillető nyugdijösszegnek folyósitását és kifizetését annál kevésbé tagadhatja meg, minthogy a felp.-t hivatalvesztésreitélt fegyelmi határozat nem is alapul oly tényeken, a melyek a fentidézett 14. §. 1-ső pontja értelmében egyedül képezhetik a, nyugdíjigény elvesztése iránti rendelkezésnek jogos alapját. Felp. ugyanis a büntető biróság által semmiféle mbecstelenitó' büntetendő cselekményért el nem ítéltetett, de a felp.-nek terhére rótt cselekmény büntetendő cselekményt egyáltalán nem képez, a felp. hivatalból történt elmozditása ily büntetendő cselekményen tehát nem alapul; de a felp.-nek terhül rótt cselekmény oly sulyoshivatali kötelességsértés fogalma alá sem vonható, a mely a nyugdij igényének elvesztését eredményezhetné, a mit az alp, társaság elismert az által, h. felp.-nek a C) a. bizonyítványt is kiállította, de nem tekintette annak a fegyelmi hatóság sem, a midőn a fegyelmi határozatban a hivatalvesztés mellett a nyugdijszabályzat 14. §-ának 1. pontja értelmében a nyugdíjhoz való igénynek elvesztését is ki nem mondotta; hiányzik tehát a fegyelmi határozatnak az a másik lehető alapja is, a mely mellett a nyugdij elvesztése iránti rendelkezést is jogszerint tartalmazhatná. Minthogy pedig a rendes birói elbírálási jogkörébe az a kérdésmindenesetre tartozik, h. a felp. terhére rótt cselekmények olyan természetüek-e, melyek a nyugdij szabályzat 14. §-ának tekintete alá eső jellegüknél fogva a nyugdíjigény elvesztését vonhatják maguk után és minthogy a felp.-nek terhére rótt cselekmények a fentiek szerint az idézett szakasz tekintete alá nem esnek, ily körülmények között felp. joggal tarthat számot ama nyugdij igényeinek teljesítésére, melyeket az alp. szolgálatában töltött szolgálati évei után a 27, a. nyugdijszabályok részére biztosítottak. Jogos alapja lévén tehát ezekből folyóan a felp. keresetének, mindkét alsóbiróság elutasító Ítéletét mváltoztatni és alp.-t a kereset értelmében, a felp. nyugdíjigényének elismerésére, a nyűg-