Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)
136 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVil. nek jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek a keresket. cz. delmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, de az darusítás Jcöz45- §• vetítésével foglalkozó ügynök hatásköréhez nem tartozik az elárusiKereslc. vgy- \,(in(j^ árukra nézve a k. t. 368. §-ában mhatározott bizományi Ügyletet, külön erre vonatkozó mbizás nélkül létesíteni. Ebből folyóan közömbös lévén az, h. felp. és az alp. mbizottjaként eljárt ügynökök a kereseti áruk tekintetében ez A. alattiban foglalt megállapodás létre jött-e vagy sem, felp. az A. alattinak bizonyitott tartalma alapján sem vitathatja sikeresen azt, h. ő alp.-től a kereseti váltóval fedezett árukat csak bizományba vette ; e nélkül pedig sem ahhoz, h. az áruk vételára fejében adott váltót visszakövetelhesse, sem ahhoz, h. alp.-t az áruk visszavételére köteleztesse, joga nem lévén, az elsó'biróság Ítéletét a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból hhagyni kellett, stb. (93 ápr. 10. 325/95. J. 96. 27.) 23511. Curia ': Az az ügynök, a kit a kereskedő a telep helyén kiviíl ügyletek mkötésére mbiz, a kereskedelmi törv. 45. §-a értelmében oly mhatalmazottjának tekintendő, a kinek jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak. Ebből folyóan alp. joggal hivatkozhatik arra, h. ő a kereset alapjául szogáló ügyletet a felp.-nek Bécsben járt ügynökével a 2. a. ellenrendelési jegy tartalmához képest ekként kötötte meg, h. jogosítva legyen a hirdetés mjelenésére adott mrendelést, tizszeri mjelenése után visszavonni. Minthogy pedig alp. beismerte 1892 : decz. 17. a 3. a. levélben fept.-t arról értesítette, h. e jogával élve a hirdetés további mjenését beszünteti, felp.-nek az ezen levél vétele utánmjelent hirdetésnek nem kifogásolt közlési diját 50 frtot keresetbe venni joga nincs : miért is a másodbiróság ítéletét annyiban, a mennyiben felp.-t 50 frt résztőke iránti keresetével elutasította, hhagyni kellett. Az 1892. decz. 17-ig mjelent hirdetések 65 frtnyi közlési dijára vonatkozólag azonban az elsó'biróság marasztaló ítéletét a benne foglalt mfelelő indokoknál fogva annyival inkább kellett hhagyni, mert az a vitatolt szóbeli megállapodás, h. felp. a mjelent hirdetéseket tartalmazó lappéldányokat alp.-nek beküldeni tartozott, csak abban az esetben lehetne befolyással felp. kereseti jogának megállapítására, ha az is kiköttetett volna, h. eme kötelezettség elmulasztása az ügylet érvénytelenségét vonná maga után, amint pedig alp. nem is állit, és mert a lapokban a hirdetések is rendszerint lap nyelvén közöltetvén, felp.-nek erre vonatkozó ellenkező kikötés hiányában kétségtelen joga volt ahhoz, h. a neki német szövegben átadott hirdetést, a lap nyelvének mfelelően magyar szöveggel közzétehesse, azt pedig, h. a közölt magyar szöveg az átadott német szövegnek meg nem felelne, alp. nem is állítván, ez irányban jogsérelemről nem panaszkodhatik. (96. nov. 17. 957/96. J. K. 97. 3.)