Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

KERESKEDELMI TORVÉNY. 125 krnyi részével, melyet válaszbeli kijelentése szerint az 1891. jan. 1875: XXXVIL 28-iki borküldemény hátralékos vételára fejében követel, az első- t. cz. biróság Ítéletének mváltoztatása mellett feltétlenül el kellett uta- 45- §• sitani. A mi alp.-nek azt a további kifogását illeti, h. T. Mihály- ^eresk. megnak az 1891. máj. 30. átvett 10 hordó bor vételárára az A) alatti hatalmazott. könyvkivonatban 1891. jul. 13-iki kelet alatt javára irt £00 frton felül 1891. jun. 29. 300 frtot és 1891. aug. 4. 300 frtot fizetett, mely, részlefizetések nincsenek a javára irva, az daczára annak, h. felp. T. Mihály pénzfelvételi jogosultságát tagadta, szintén perdöntő' jelentőségű, mert habár alp. a C) alatti számlából s az ahhoz csatolt levélből, melyeket beismerten mkapott, tudomást szerzett arról, h. felp. a bort a saját nevében közvetlen eladóként küldi neki, alp. T.-nek az első ügylet mkötése és lebonyolítása körül tanúsított és felp. által nem kifogásolt eljárásából joggal feltételezhette, h. az ugyancsak nála mrendelt és vele kialkudott második borküldemény vételárának felvételére is fel van hatalmazva és pedig annál inkább, mert mig egyrészt a C) alatti számlához csatolt levél, melyben a T. Mihálynál tett mrendelésre van utalás, T.-t nem puszta alkusznak, hanem felp. kereskedelmi mhatalmazottjának tünteti fel, másrészt e levélben nincs kifejezve, h. felp. a vételárnak közvetlenül saját kezéhez való fizetését kivánja. Sőt mi több: felp. nem tagadta, tehát beismerte a per során, h. a könyvkivonatban alp. javára irt összes fizetéseket s nevezetesen a második borküldemény árába 1891. jul. 13. fizetett 300 frtot is, T. Mihály utján kapta meg. Minthogy e szerint felp. tudomással birt arról, h. T., kiről annyit, h. ügynöke volt, maga is beismer, a pénz felvételbe avatkozik, ennek daczára azonban sem ügynökét ettől el nem tiltotta, sem alp.-t arról, h. T. pénzfelvételre felhatalmazva nincs, nem értesítette, hanem alp.-t mhagyta abban a hitben, h. T.-nek érvényesen fizethet, a mhatalmazás hiányát alp.-nek akkor sem vehetné ellen, ha T.-t pénzfelvételre tényleg nem hatalmazta is fel. Azt a tényt, h. alp. a mondott két alkalommal T. Mihály kezéhez 300—300 frtot fizetett, felp. tagadta ugyan ; T. azonban mint tanú eskü alatt megerősítette. Ez a nyilatkozat felp. ellenében teljes bizonyitékul ugyan nem fogadható el, mert nem állapitható meg, h. a mbizási viszony felp. és T. között még a tanú kihallgatás idején is fenálott-e ? a mbizottnak a mbizási viszony mszünte után tett nyilatkozatai pedig a mbizó terhére eső beismerés hatályával már nem birnak és mert különben is alp. T.-re, mint tanura hivatkozván, ez utóbbi nyilatkozatának nagyobb hatályt és bizonyitó erőt, mint a mennyi a törvénykezési rendtartás szabályai szerint a tanúvallomást megilleti, már ez okból sem lehet tulajdonítani. De nem forog fenn törvényes ok arra, h. T. határozott vallomása részbizonyitékul sem fogadtassák el. Eltekintve attól, h. felp. a per-