Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 53 téves helyszíni felvétel kiigazítása iránt az ő jogelőde ellen törvény Tulajdonjog, szerint érvényesíthető kereseti joguk volt; minthogy pedig felp.-ek- Rosszhiszenek az alp. és jogelődjének birtoklása jogszerűtlen voltára alapított müségnem vékifogása valótlannak bizonyult, a fent elősorolt tényekből vont delmeztetik a okszerű következtetéssel megállapítható, h. felp.-ek nyüvánkönyvi tkv- általjogszerzése nem jóhiszemű; minélfogva és tekintettel arra, h. felp.-ek a három éri telekkönyvi elbirtoklása sem hivatkozhatnak, tehát ez alapon a kereseti ingatlanok birtokát sem követelhetik: az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felp.-ek keresetét elutasítani kellett. (93. máj. 12. 1695/93.)— Ciiria: Hhagyja indokainál fogva és azért, mert a kereset tárgya nem valamely nagyobb jószágtestnek esetleg figyelmen kivül is hagyható volt részletét, hanem egy önálló jószágtestet képezvén, figyelemmel arra, h. az ingatlan nem volt az eladó birtoklásában és h. eladónak tanuként tett nyilatkozata szerint ő az ingatlannak ki által birtoklásáról tudomással sem birt; ezen ingatlan vételénél felp.-eknek nemcsak érdekében, hanem polgári kötelességében is állott azon ingatlanra vonatkozó birloklási állapotról és jogviszonyról meggyőződést szerezni és a vételtől mindaddig tartózkodni, míg a telekkönyvi .állapot jogos volta felől alapos tudomást nem szereztek, és mert felp.-ek ezt tenni elmulasztván, a telekkönyvi állapotban való bizalmukra sikerrel nem hivatkozhatnak és kötelesek tűrni azt, h. alp. az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését a valódi jogállapothoz képest eszközölhesse ós az ingatlant birtoklásában megtarthassa. (95. jan. 23. 10,105/93.) 12255. Fehértemplomi tsz.: Felp. a keresetéhez csatolt telekkönyvi kivonattal igazolta ugyan, h. a kereseti ingatlan tulajdonát képezi s ennek folyományakép őt ennek birtoka is megilletné, sőt alp. azon védekezése ellenében, h. ő, illetve jogelődje ezen kertet az ellenirathoz csatolt „Aretare" czimü okirat szerint a telekkönyvi tulajdonosoktól megvette; a válaszához csatolt okirattal beigazolta azt, h. ugyanezen telekkönyvi tulajdonosok egy évvel később ugyanezt az ingatlant jogelődeinek is eladták, a kik ezen szerződés alapján alp. jogelődje előtt a telekkönyvi tulajdont is megszerezték s igy az osztrák polg. törvénykönyv 440. és 441. §§-ai alapján őt — mint a telekkönyvi tulajdonosok jogutódját — a tulajdon és birtok megilletné; mégis elutasitotta a tsz. felp.-t ezen ingatlan birtok iránti keresetével, mert a kihallgatott tanuk kétséget kizáró módon igazolták az „Aretara" czimü okirat tartalmát, ugy azt is, h. ezen adásvételi ügylet alapján Izsák Alonaf Konstantin birtokba is vette ezen ingatlant s ez idő óta, majd utána az ő jogán alperes mintegy 16 év óta birtokukban tartják azt, s felp. jogelődei, Ordoiczán Leontin és Anna — bár tudomással birtek ezen eladásról — alp.-t és jogelődjét ebben