Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

582 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá- §-a szerint a felebbezés és felülvizsgálati kérelem az elsőbiróságnál rás. nyújtandó he és h. az id. törv. 136. és 144. §-ai értelmében a félebbezés, 136. §. a mennyiben oly határozat ellen van intézve, a mely ellen felebbvitelnek A félebbezés nincs helye visszautasítandó, nyilvánvaló, h. az ilynemü kijavítási visszautasitá- kérelmek sikeresen csakis az elsőbiróságnál és a felebbviteli határidőn sa és vssza adása kiigazi- belül nyujthatók be. Minthogy pedig alp. az általa kellő időben tás végett. beadott felebbezesben a szóbeli tárgyalás kitüzését kérelmezte és igy, habár az 1893: XVIII. t, cz. 136. §-a értelmében, a felebbezés helytelen elnevezés okából vissza nem utasítható, mégis miután a beadott felebbezés minősége ily esetben egyedül a tartalom, nem pedig a per tárgyának értékére való tekintettel itélendő meg. a felebbviteli bíróság által alp. felebbezése a tartalom alapján felebbezésnek volt minősítendő s igy ez esetben a hivatkozott 136. §. rendelkezése sem nyerhet alkalmazást: minthogy továbbá alp. az elsőbiróságnak 1891. évi nov. 21. kihirdetett és neheztelt itélete ellen 6051/91. sz. a. beadott felebbezésére vonatkozólag 1894. decz. 26., tehát nem a felebbviteli határidőn belül és nem is az elsőbiróságnál kérelmezte, h. felebbezése felülvizsgálati kérelemnek vétessék: ennélfogva az alp. által beadott ezen felülvizsgálati kérelmet, mint elkésettet az 1893: XVIII. t. cz. 213., illetőleg 193. §-ának rendelkezése alapján visszautasítani kellett. (95. febr. 19. E. 4. ) 139. §. 13164. Curia: Mig az 1893: XVIII. t. cz. 139. §-ának második A pertársak bekezdése arról a pertársaságról szól. mely az alp.-ek között az felebbezése. anyagi magánjog szabályai szerint forog fenn, addig az 1881: LX. t. cz.-nek az igénykereset tárgyalása és elbírálása iránt intézkedő 92. és 94. §-ai csak a perbeli eljárás tekintetében létesítenek pertársaságot a végrehajtató és felülfoglalható alp.-ek között az által. h. együttes tárgyalást és eldöntést rendelnek. Téves tehát a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, h. a jelen igényperben az 1893. XVIII. t. cz. 139. §. második bekezdésének rendelkezésénél fogva az elsöbiróság itélete, habár csak I. r. alp. élt félebbezéssél, a többi alp.-ek nevében is felebbezettnek volt tekintendő s ebből folyóan lényegs eljárási szabályba ütközött a felebbezési bíróságnak az eljárása is, midőn a felebbezéssel nem élt alp.-eket a felebbezési tárgyalásra megidézte. Mindazonáltal a felebbezési bíróságnak e szabálytalan eljárása okul nem szolgálhatott arra, h. a felebbezési biróság ítéletének a D. F. II. r. és H. J. és neje III. és IV. r. alp.-ekre vonatkozó része feloldassák és a felebbezési biróság eljárása msemmisittessék, mert a felülvizsgálati eljárásban az 1893: XVIII. t. cz. 199. §-a szerint a fél a felebbezési biróság szabálytalansága miatt nem szólalhat fel, ha erre vonatkozó joga a 34. §. értelmében már a felebbezési eljárásban mszünt már pedig felp. a felebbezési eljárásban, jóllehet a felebbezési biróság