Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)
SOMMÁS ELJÁRÁS. 559 döntése, h. valamely bizonyíték, ha be is szereztetnék alkalmas-e Sommás eljáa fél eskü alatt tett vallomásának mdöntésére. A bizonyiték szabad rás. mérlegelése pedig felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat. (95.jun. 7 E. 161.) 13126. Cuvio : Mindenekelőtt megjegyeztetik, h. alp-nek a 98. §. felülvizsgálati kérelmében foglalt az az előterjesztése, h. a feleb-Á félnek eskü bezési bíróságnak az 95. aug. 29. napján ]). 45. sz. a. hozott alatti klhal1itélete ellen beadott felülvizsgálati kérelmének érveihez ezúttal 9atasais ragaszkodik, és h. ezeket az érveket itt méltattatni kéri. figyelembe vehető nem volt. mivel az 1893 : XVIII. t, cz. 195. §. 2. bekezdése biztosítja ugyan a felülvizsgálati kérelemmel élőnek azt a jogot. h. a felülvizsgálati tárgyaláson felülvizsgálati kérelmét szóval is indokolhassa, azonban szóbeli indokolás hiányában az iratban előterjesztett felülvizsgálati kérelem, mint alapja a felülvizsgálati eljárásnak csak saját tartalma szerint képezheti elbírálás tárgyát. Jelen felülvizsgálati kérelmében alp. a felebbezési biróság Ítéletét azért mondja sérelmesnek, mert a felebbezési biróság felp.-t esküre bocsátás nélkül tartozott volna keresetével elutasítani, mivel alp.-nek tényállításai tanukkal és közhitelű okirattal bizonyittattak, mig felp.-nek tényállításai valóknak nem bizonyultak, s mert a mennyiben a fellebbezési biróság a felek valamelyikének eskü alatti kihallgatását szükségesnek találta, nem felp.. hanem alp. volt volna eskü alatt kihallgatandó, annyival inkább, mivel felp. váltóhamisítás miatt vizsgálat alatt állván, esküre bocsátható nem volt. E panaszok azonban alaptalanok. Mert az 1893 : XVIII. t. cz. 64. §. szerint a felebbezési biróság ténybeli megállapításánál mgyőzödése szerint, az annak előidézésére alkalmasaknak talált bizonyítékok mérlegelése mellett jár el. s ebbeli mgyőződésének eredménye a felülvizsgálat körébe nem vonható, a felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás pedig az 1893 : XVIII. t. cz. 187. §. szerint csak azon az alapon támadható meg, h. a tényállás valamely jogszabály msértésével lett megállapítva, ez az eset azonban a jelen ügyben fenn nem forog. Mert jelesül az 1893 : XVIII. t. cz. 96. §. utolsó bekezdése szerint abban az esetben, ha a döntő ténykörülményre nézve a bizonyiték kiegészítése válik szükségessé, a biróság a per körülményeihez képest belátása szerint itéli meg. h. a bizonyitó felet vagy ellenfelét bocsássa-e esküre. Nem sértette tehát a felebbezési biróság ezt a törvényes rendelkezését akkor, midőn a fenforgó körülmények mérlegelése mellett úgy találta, h. felp. szolgáltatott tényállításai mellett bizonyítékot, és midőn ennek a bizonyítéknak kiegészítése végett a kihallgatott felp.-t bocsátotta esküre. Végül mert eltekintve attól, h. az a körülmény, h. az ügyfél váltóhamisítás miatt vizsgálat alatt áll, nem törvényes ok a kihallgatott