Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

552 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá- által előadott, de az ítéletben egyáltalában nem is érintett rás. körülmények a felp. által bizonyítani kivánt tényt lerontják. A 95. §. másodbiróság Ítéletének ily módoni szerkezete sem a 64. §. A félnek eskü rendelkezésének, sem pedig a 197. §. azon kívánalmának meg alatti kihall- nem felej; mely szerint a felebbezési bíróság által megállapított gátasa. tényállás irányadó a felülvizsgálati eljárásban. De a mennyiben az elsőbiróság épen a íelp. által nyújtott bizonyítékoknál fogva látta felp. vallomását bizonyító erejűnek. ' ezzel szemben a másodbiróság Ítéletét alp. eskü alatti vallomására alapította, a nélkül, h. meg is kísérelte volna mérlegelni, h. ha a felp.-i tanuk vallomása következtében a bizonyítás kiegészítésének helyéi nem látta, az illető tanuk vallomásában előadott, egyébként az ítéletben merően hallgatással mellőzött körülmények miért nem képeznek a másodbiróság mgyőződése szerint felp. vallomása mellett valószínűségi okot sem. Ily körülmények között a 64. és 96. §§. rendelkezéseinek mellőzésével a felebbezési bíróság oly lényeges eljárási szabályokat sértett meg, melyek miatt az ügy alapos elbírálása lehetetlenné válván, az 1893: XVIII. t. cz. 185. §. c) pontja alapján a mtámadott ítéletet az idézett törvényczikk 204. §-ra való figyelemmel fel kellett oldani. De a feloldást azon további körülmény is indokolja, h. a tényállás a felebbezési bíróság által akkép állapítandó meg, h. az ügy esetleg a felebbezési bíróság felfogásától eltérőleg is elbírálható legyen azonban a felebbezési bíróság a peres feleknek társadalmi és vagyoni viszonyainak megállapításába nem is bocsátkozott, tehát a ténymegállapítás e szempontból is hiányos. (96. szept. 4. I. G. 225.) 13118. Curia : .... a házassági igéret bizonyítása kérdésében a D 1279/2. sz. végzéssel a felebbezési bíróság az alp., mint a bizonyításra köteles felp. ellenfelének eskü alatti kihallgatását rendelte el, holott e körülményre a felebbezési bíróság mindkét fél .saját eskü alatti kihallgatását kérvén, a s. e. tv. 95. i<-ának rendelkezéséhez képest mindkét félnek kihallgatása volt volna elrendelendő, azonban e szabálytalanság helyre hozatott az által, h. a felebbezési bíróság a D 1279/3. sz. jegyzőkönyv szerint nemcsak alp.-t, hanem felp.-t is kihallgatta: az pedig, h. esküre nem alp., hanem felp. bocsáttatott, szabálytalanságot nem képez, mivel a s. e. tv. 96. §-ának első bekezdése értelmében kivételesen a bizonyító felet is bocsáthatja esküre, ha a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése mellett ugy találja, h. a bizonyító léi vallomása valószínű, már pedig a felebbezési bíróság tüzetesen indokolta, h. a kihallgatott felek között miért találta a felp. előadását valószínűbbnek. (96. febr. 7. I. G. 189 95.)*